2010. augusztus 13., 11:172010. augusztus 13., 11:17
Az elmúlt időszakban azért mégiscsak nyugtalanság uralkodott el rajtam. A kormány meg az államfő úgy beszél a több tízezres elbocsátásokról, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. No persze, számukra természetes, hisz egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a Nemzetközi Valutaalap által biztosított hitel következő részletének folyósítása. Ehhez pedig a sokak számára káromkodásnak is beillő deficitcélt biza tartani kell. A mérleg pedig csak úgy billen pozitív irányba, ha nőnek a bevételek vagy csökkennek a kiadások, s mivel ez utóbbihoz nem kell több száz oldalas stratégiákat kidolgozni, evidens, hogy választásuk erre esik.
A döntés megszületett, a közalkalmazottaknak a napokban folyósították az első csonka fizetéseket. Ennek a konkrét hatásairól tehát még nem beszélhetünk, de ha komolyabban belegondolunk, semmi jóra nem számíthatunk. A legnagyobb mértékben ugye a felső vezetők bére csökkent, hiszen a többnek a 25 százaléka is több, de mégsem őket kell sajnálni. Azok az országos átlagnál többet keresők járnak most a legrosszabbul, akik az elmúlt néhány évben keményen megdolgoztak pénzükért. Ne feledjük ugyanis, hogy másfél évvel ezelőtt még volt túlórapótlék, szabadságpótlék, prémium s még ki tudja hány olyan juttatás, ami megillette őket. Állásuk pedig akkor még bebetonozottnak tűnt, joggal vettek fel tehát hiteleket. Több tízezren is lehetnek. Egy éve sokukat elbocsátották, ez már meg is látszik az eladósodottsági statisztikákon. Mások maradtak az alapbérrel, amiből még legtöbbjüknek csurrant-csöppent a törlesztésre. De ez mostantól egyáltalán nem biztosított.
Nem akarok vészmadárkodni, de lehetnek még itt tragédiák. Az első jelek már látszanak is. Mert mi lenne az, ha nem a válság mélyülésének a fokmérője, hogy a plázák helyett immár a turkálók hirdetnek a sajtóban, a nagy bevásárlóközpontokban pedig a csillogó boltok mellett megjelentek a cipőjavító műhelyek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok