2010. január 20., 10:222010. január 20., 10:22
Mondanom sem kell, gimnazista lányomnak minden témához volt valami hozzáfűznivalója, értelmes, megfontolt kérdése, csupán a válság témánál hallgatott el, illetve visszakozott a csendes megfigyelői hadállásba. Felnőtt fiammal azonban „rákaptunk a témára rendesen”, és igyekeztünk minden oldaláról alaposan átbeszélni a történteket. Mivel a lányom visszakozott, párbeszédünket csupán a macska bánatos szerelmi óbégatása törte meg időnként.
„Bukarestben nagyon érződik a válság” – hozakodott elő a fiam, amit a macska elnyújtott grrrnyáááúúú óbégatással nyugtázott. A fiam rá sem hederítve a macskára a válságjelek részletezésébe kezdett, és nyilván szakmájához illően a látvány oldaláról közelítette meg a témát. Többek közt elmesélte, hogy Bukarestben több olyan esetet is látott, hogy a reggel még teljes pompában virító több száz négyzetméteres áruházat estére teljesen kiüresítették, és a vakon a semmibe meredő ablakaiban mindössze egy A4-es lapra nyomtatott „kiadó kereskedelmi felület” felirat jelezte, hogy ott gazdasági tevékenység zajlott.
Mindeközben a lányom a fülét hegyezte, a macska óbégatott, én pedig álmélkodtam, mert ilyet kedvenc kisvárosomban nem igazán tapasztaltam. Aztán a fiamat az is érdekelte, hogy nálunk, Gyergyóban mennyire érződik a válság hatása, amire azonban a bukaresti látványoshoz képest semmitmondó válaszokat tudtam adni. „Hát… kevesebb az embereknek a pénze” – köszörültem a torkom. „Grrrnyáááúúú” – nyugtázta a macska.
Majd kifejtettem, hogy nálunk igazából csak egy-két kis sarki boltot zártak be, de az is inkább a nemrég megnyílt két bevásárlóközpont megnyitásának tulajdonítható, semmint a gazdasági válságnak. Na ez volt az a pont, ahol az addig csendben fülelő lányom is bekapcsolódott a beszélgetésbe. „Igazából nem értek a gazdasági ügyekhez, de nem úgy lenne logikus, hogy előbb legyen működő gazdasági élet és csak utána a válság?” – tette fel a kérdést a lányom, amit a macska természetesen elnyújtott grrrnyáááúúú-val nyugtázott.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok