Balogh Levente

Balogh Levente

Választások közel és távol

2024. június 07., 11:38

2024. június 07., 11:38

Sajátos együttállás: vasárnap egyszerre szavazhatunk arról, hogy kik képviseljék az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösséget a legalacsonyabb – azaz önkormányzati – és a legmagasabb – vagyis európai parlamenti – szinten.

A kettő közül – legalacsonyabb szint ide vagy oda – az önkormányzati választások a fontosabbak. Már csak az EU-ban elvileg alapvető fontosságúnak tartott szubszidiaritás elve miatt is, ami annyit jelent, hogy minden döntést a lehető legközelebb kell meghozni ahhoz a szinthez, amelyet érint.

Az önkormányzatok állnak mindannyiunkhoz a legközelebb, hiszen ott dől el, hogyan alakulnak az életkörülmények a közvetlen környezetünkben, épülnek-e új utak, hidak, parkok, kulturális intézmények és szabadidő-központok, a régieket felújítják-e, rehabilitálják-e a település emblematikus épületeit, minőségi közműszolgáltatásokat kapunk-e – vagy ahol nincsenek, ott tervezik-e komolyan a kiépítésüket.

És ami legalább annyira fontos: hogy az önkormányzat igyekszik-e minden polgár számára nemzetiségtől függetlenül otthonossá tenni a települést?

Lehetővé teszi, hogy az állampolgárok mindegyike a saját anyanyelvén intézze a hivatalos ügyeit az önkormányzatnak alárendelt intézményekben, szavatolja-e a magyar oktatást a bölcsődétől kezdve, szabadon megélhető a magyar identitás a közterületeken, az önkormányzat legalább arányosan támogatja-e a magyar kulturális és oktatási programokat, a város és a régió történelmét meghatározó személyiségeknek akkor is méltó emléket állítanak, ha történetesen nem a többségi nemzethez tartoztak?

Mindennek a fontossága azokon a településeken, ahol a magyar közösség alkotja a többséget, talán nem is érzékelhető a maga teljességében.

A Székelyföldön, illetve a Partium tömbmagyar területein a magyar pártok közötti ellentétek és esetleges övön aluli kampányütések ellenére magyar szempontból nincs akkora tétje a választásoknak, mint azokon a településeken, ahol nagyjából a lakosság felét teszi ki a magyarok aránya, vagy ahol a román többség szétforgácsolódása miatt esély van a befolyásos pozíciók – adott esetben a polgármesteri tisztség – megtartására.

És nem szabad megfeledkezni azon településekről sem, ahol a polgármesteri tisztség megszerzése ugyan csak vágyálom, de ha kellő arányban vagyunk jelen az önkormányzatokban, jelentősebb beleszólásunk lehet abba, hogy a település számunkra is otthonosabbá váljék.

Így nem lehet eléggé hangsúlyozni: minél szélesebb körű magyar jelenlét szükséges az önkormányzatokban.

Persze

ez nem lehet öncél, a jelölteknek amellett, hogy magyarok, elkötelezetten kell szolgálniuk a település fejlődésének és a magyar közösség gyarapodásának, megmaradásának az ügyét is.

Ezért fontos megőrizni, illetve ahol lehet, bővíteni a magyar jelenlétet az önkormányzatokban, mivel megtapasztalhattuk: a román többségű önkormányzatok – bármennyire toleránsnak is próbálják beállítani magukat – soha nem fognak egy szalmaszálat sem keresztbe tenni azért, hogy a magyar közösség nyelvi és kulturális jogait olyan mértékben szavatolják, ahogyan az kijár.
Ehhez a legfontosabb eszköz, ha magyar pártokra szavazunk – ha több is indul, ki-ki arra, amelyik a politikai szimpátiájának, ízlésének és vérmérsékletének megfelel.

Az egyébként látható, hogy az egyes településekre jellemző, helyspecifikus elemek mellett a magyar pártok kampánya is erre alapoz, illetve a választások általános, globális tétjévé Marosvásárhely és Szatmárnémeti polgármesteri tisztségének megőrzését tette,

ami az RMDSZ és a magyar közösség szempontjából sem kis presztízsértékkel bírna,

már a magyarok számára fentebb említett előnyök mellett.

Az EP-választások fő kampányeleme – rezonálva a magyar kormány jelszavára – a változás elérése Brüsszelben, ami – legalábbis az őshonos kisebbségek jogainak szavatolásához való hozzáállást – valóban igencsak kívánatos lenne.

Emellett az ellenségkép-állítás sem maradt el: az AUR a fő mumus a kampány során, amely az utóbbi hetekben valóban megtette azt a szívességet az RMDSZ-nek, hogy beleszállt a magyar közösségbe.

Így aztán a két párt abba a kényelmes helyzetbe került, hogy egymással riogatva mozgósíthatja minél több szavazóját.

Mindeközben a távoli Európai Parlamenttel kapcsolatos konkrétabb témák a romániai, erdélyi közéletben általában kevésbé hangsúlyosan vannak jelen. Ennek egyik oka, hogy a testület befolyása az EU-n belül továbbra sem kiemelten meghatározó, a másik pedig az, hogy mivel Románia, illetve a román EP-honatyák – gyakorlatilag párthovatartozástól függetlenül – tájba simulóan, az éppen aktuális mainstreamhez igazodva működnek, Románia nem kerül túl gyakran konfliktusba az intézménnyel.

Így arról is kevés szó esik, hogy most esély lehet az őrült ideológiákat képviselő, és egyes, korábban konzervatívnak számító pártokat is befolyása alá vonó szélsőbalos-szélsőzöld oldal visszaszorítására, és a túlburjánzó uniós bürokráciával szemben a tagállami szuverenitást és a józan észt képviselő pártok megerősödésére – legfeljebb olyan szinten, hogy a fősodratú, magát liberálisnak hirdető, de mélységesen intoleráns, áramvonalasan PC sajtóban utóbbiakat primitív módon egyszerűen csak leszélsőjobbozzák.

Magyar szempontból is jelentőséggel bír az EP-választás, hiszen ez újabb fórum arra, hogy az erdélyi magyar közösség kül- és belföldön is jelezze: továbbra is létezik, és akkora tömeget képez, hogy képes önállóan képviselőket bejuttatni az EU törvényhozásába.

Persze nincs ok arra, hogy illúzióink legyenek: ahogy a sokkal befolyásosabb Európai Bizottság, úgy az annál súlytalanabb EP sem fogja a továbbiakban sem felkarolni az erdélyi magyar közösség jogos önrendelkezési követeléseit – elvégre fehér, zömében konzervatív és keresztény európai közösségről van szó, ami a ma divatos, szélsőséges ideológiák értelmében nem hogy megőrzendő, de egyenesen felszámolandó értékrendnek minősül.

Mindazonáltal

ha nem vagyunk ott, még annyit sem hallathatunk magunkról, mint ha legalább néha felszólalhatnak az erdélyi képviselők a magyar jogsérelmek illetve -követelések ügyében.

Emellett az ott jelen lévő honatyák, illetve stábjaik tagjai jó esetben kapcsolatokat építhetnek ki olyan körök felé, amelyek támogatást nyújthatnak a sajátos kisebbségi célok megvalósításában, vagy legalábbis segíthetnek lobbizni az érdekükben.

Az „összefogás listájának” nevezett lajstrom ugyanakkor némileg problémásnak tűnhet egyesek számára, hiszen azon ugyan helyet kaptak az RMDSZ mellett a másik két magyar párt jelöltjei is, de „biztonságos” távolban attól, hogy befutók legyenek.

Emiatt – és több településen a helyi összefogás elmaradása miatt – sokak maradtak rossz szájízzel. És nehéz azt mondani, hogy nem okkal.

Mégis, aki úgy gondolja, hogy fontos, hogy egyszerre hallathassa a hangját a hozzá legközelebb és legtávolabb eső intézményekben, az éljen demokratikus jogával, és szavazzon úgy, ahogy az a lelkiismerete szerint a legjobb és -hatékonyabb eredményt hozhatja.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Nem bízom benne, tehát rá szavazok

A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.

Makkay József

Makkay József

Már csak ingyen sör kell!

Választások előtti árszabályozási lázban él a román kormánykoalíció, hogy valahogy meggyőzze a politikából kiábrándult tömegeket, menjenek el szavazni, és rájuk voksoljanak. Az elszabadult élelmiszerárak ugyanis sok jót nem ígérnek.

Balogh Levente

Balogh Levente

Pisztolydemokrácia

Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lendületet adni a vén Európának

Egyre-másra látnak napvilágot a választások közeledtével a közvélemény-kutatások, amelyekben a társadalomnak a különböző intézményekhez, pártokhoz, jelenségekhez, és persze magához a szavazási aktushoz való viszonyulását mérik.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Értenek minket a nagyvilágban?

A francia Riviérán, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál idején a szupermarketben sorban állva vizslattam a pénztárnál előttem állók kosarát: három férfi néhány olcsó sörrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mi, putyinista, fasiszta, EU-ellenes, ukrángyűlölő erdélyi magyarok

Meg kell hagyni, felületesen szemlélve igencsak döbbenetesen hangzik, hogy a romániai magyar közösség ukrajnai háborúhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulása inkább a szélsőséges AUR szavazóinak álláspontjához áll közelebb.

Balogh Levente

Balogh Levente

Rafah ostroma és a hasznos idióta terroristasimogatók

Meg kell hagyni, az izraeli kormány részéről igencsak merész lépés volt, hogy a határozott washingtoni – és általában nyugati – rosszallás ellenére megindította az ostromot a Hamász iszlamista terrorszervezet utolsó gázai bástyája, Rafah ellen.