2012. december 07., 12:122012. december 07., 12:12
Egyrészt azért, mert egyáltalán nem mindegy, a román politikai erők közül melyik kerül hatalomra. A kilátások nem a legjobbak, hiszen minden felmérés a kormányzó USL szövetség győzelmét vetíti előre, amely régóta nem látott, példátlan hevességű magyarallenes kampányt folytatott az elmúlt években. Igaz ugyan, hogy – arra az eshetőségre is felkészülve, hogy nem szereznek abszolút többséget – tettek óvatos kijelentéseket arról, miszerint a kormánytöbbség megszerzése érdekében mégiscsak hajlandóak lennének az RMDSZ-szel is koalíciót kötni, de magyarellenes nyilatkozataik és tetteik nyomán még így sem lehetne sok jóra számítani a részükről.
A jobbközép ARD sem feltétlenül hungarofil, de az eddigi tapasztalatok alapján magyar szempontból talán mégiscsak kedvezőbb lenne, ha ők alakíthatnák a kormányt. A választás másik, magyar viszonylatban lényeges vonzata most az, hogy ezúttal valóban választási lehetőség előtt állnak a magyar szavazók, hiszen két magyar alakulat is harcba száll a voksaikért.
A megszokott, 1990 óta parlamenti, több évig pedig kormányzati erőként tevékenykedő RMDSZ-szel szemben most az EMNP is szót és helyet kér magának. Hogy ez jó-e vagy rossz, kiderül, meglett volna az esély az egységes fellépésre egy választási összefogás keretében, ami mindenképpen több lehetőséget biztosított volna az erősebb magyar parlamenti képviseletre, illetve arra, hogy végre komolyabban és hatékonyabban ellenőrizhető és számon kérhető legyen az RMDSZ.
Nem így alakult, így maradt a rivalizálás. A fiatal autonomista pártnak az RMDSZ tapasztalatával, beágyazottságával, anyagi és humán erőforrásaival, mozgósító és megfélemlítő képességével is szembe kell szállnia. Ráadásul gazdasági válság is van, így egyelőre nem tudni, mennyire vevő a napi megélhetési gondokkal küszködő magyar választó az autonómia és a föderalizmus jelszavára. Hiszen a végső ítéletet ő mondja ki – azáltal, hogy vasárnap elmegy szavazni, és arra a pártra voksol, amely szerinte a legjobban képviselné az ő és a magyar közösség érdekeit, óhajait, vágyait és céljait.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.