2012. július 10., 07:312012. július 10., 07:31
Mert akkor nem lenne ez az állandó harc a magas pozíciókra áhítozók között. Nem menne egyfolytában a manipuláció, a tömegek hülyítése, az uszítás, mivelhogy – a jelen helyzettel ellentétben – nem az jutna hatalomra, aki eredményesebben tudja manipulálni a (hogy finoman fogalmazzak) közéletben kevéssé jártas és egyébként sem túl tág látókörrel rendelkező többséget.
Persze, a történészek számos alkalmatlan, felelőtlen, sőt kimondottan gonosz uralkodót tartanak nyilván, viszont a magam részéről úgy vélem, nem nagyobb annak valószínűsége, hogy rossz király kerül trónra, mint annak, hogy a politikai hullámverésben valaki aljas vetődjön a felszínre. Az általam vágyott rendszerben nemcsak a közélet lenne nyugodtabb, de megteremtődne a keret ahhoz, hogy nagyszabású, esetenként akár népszerűtlen, ám kétségtelen hasznú kezdeményezéseket véghezvigyenek. Mert most a hatalmon levők még akkor sem tudnak komolyabb dolgokat megvalósítani, ha történetesen lenne megoldásuk, mert akkor jön az ellenzék, és félreállítják őket.
Szatmárban és Biharban például a vak is látja, hogy az esztelen lecsapolási munkálatok miatt válik évről érve szárazabbá a klíma, kezdenek szikesedési, elsivatagosodási folyamatot előrevetítő jelenségek elharapózni, de nem lép senki.
Marad a kérdés: hogy válasszuk meg a királyt? Sokak egybehangzó véleménye szerint a lovas íjászat a sportok királya, hisz művelőinek egyszerre kell uralniuk és irányítaniuk a lovat és pontosan célozniuk, ami nagyfokú összpontosítási készséget, jó fizikumot, pszichés kiegyensúlyozottságot igényel. Tehát legyen az a király, aki a legjobban lő célba. Hogy milyen időközönként teszteljük a készségeket, arról döntsünk tágabb körben. A versenyek szünetében pedig élvezzük, hogy az aspiránsok nem tolakszanak és próbálnak minket az igazukról meggyőzni, hanem szép csendben gyakorolnak – lóra fel, nyílvessző ki, céloz, lő…
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.