Újabb pofont adott a kormány a Székelyföldön élőknek, amikor úgy döntött, gyorsforgalmi úttal váltja ki az észak-erdélyi autópálya Marosvásárhely és Brassó közötti szakaszát.
2014. április 13., 23:112014. április 13., 23:11
Tény, hogy ez is jobb, mint a jelenlegi semmi, s legalább gyorsabban eljuthatnánk Nagyváradról mondjuk Sepsiszentgyörgyre, de a potenciális beruházók továbbra is elmaradnának. Mint ahogy az is változatlanul távol tartja őket Hargita és Kovászna megyétől, hogy a brassói repülőtér tovább késik, illetve egyelőre biztos nem épül meg a tervek szerint Hargita megyei településeket is érintő Marosvásárhely–Jászvásár-sztráda.
Eközben a közlekedési miniszter arról beszél, hogy az áprilistól az üzemanyagokra kivetett plusz hétcentes jövedéki adóból befolyó bevételekből öt év alatt hétszáz kilométer sztráda épül meg. De ahogy elnézzük, nem nálunk fejlesztenek.
Prioritást élveznek ugyanis a déli szakaszok, egyebek mellett amiatt is, hogy a Renault nemrég azzal fenyegette meg a kormányt, hogy ha záros határidőn belül nem tudják sztrádán kivinni az országból a Daciákat, akkor Marokkóba teszik át az ország legfőbb exporttermékének gyártását. (Ehhez képest nem sok zsarolási potenciálja van a kormányra lépés egyik fő feltételeként az észak-erdélyi autópálya megépítését megjelölő RMDSZ-nek, de mindenképp több, mint ellenzékből, s reméljük, meg is tesznek minden tőlük telhetőt.)
Ismét azt látjuk hát, hogy hiába vagyunk becsületes adófizető polgárai Romániának, pénzünket más régiók fejlesztésére költik el, közben meg váltig hangsúlyozzák, hogy a Székelyföld nem elég fejlett az autonómiához. Hát hányszor mondjuk még el, hogy próbáljuk meg? Hagyják, hogy minden régió önállóan döntse el, mire fordítja a saját polgárai által megtermelt összegeket. Eddigi tapasztalataink szerint lényegesen megnőne mind az észak-erdélyi autópálya, mind a brassói repülőtér megépülésének esélye.
Jelenleg ugyanis az az érzésünk, mintha Bukarest szándékosan próbálná még jobban elsorvasztani gazdaságilag ezt a térséget.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!