2011. december 22., 07:482011. december 22., 07:48
Konkrétan a volt munkaügyi miniszter esetéért, melynek során a nyomozó hatóság 2008-ban kenőpénz elfogadása miatt vádat emelt a liberális tárcavezető ellen – és akit annak rendje és módja szerint az államfő felfüggesztett tisztségéből –, hogy aztán a legfelsőbb bíróság a napokban végleges, jogerős ítéletben ártatlannak nyilvánítsa. Hasonló esetben a világ bármelyik, a jogállamiság és az emberi szabadságjogok tiszteletben tartására, az igazságszolgáltatás professzionális működésére kicsit is adó országában fejek hullanának az ügyészségnél a súlyos baklövés miatt, az igaztalanul megvádolt fél pedig tetemes kártérítésre tarthatna igényt.
Csakhogy Romániában a nyomozó hatóság – és nagyon sok esetben sajnos globálisan az igazságszolgáltatás – úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Se szeri, se száma azoknak a „bűneseteknek”, amikor az ügyészek látványosan, a tévékamerák gyűrűjében, bilincsre verve dugnak előzetesbe magas rangú politikusokat, önkormányzati képviselőket, üzletembereket (lásd Gigi Becali, Dinu Patriciu, Dan Diaconescu vagy Adrian Năstase ügyeit – igaz, a volt kormányfő megúszta karperec nélkül), akik rövid idő elteltével persze elhagyják a rendőrségi fogdát, majd néhány év múlva a bíróságok felmentik őket. Mindez jelentős politikai befolyásoltságot, egyúttal pedig csapnivaló szakmai hozzáállást feltételez a közvádlók részéről, amiért mindenképpen felelniük kellene.
De hozzájuk hasonlóan nyakig sáros az a romániai politikai osztály, amelynek tagjai (párt)érdeküknek megfelelően rendszerint melegen üdvözlik vagy hevesen kárhoztatják a nagy korrupciós ügyek felgöngyölítését. Sőt tovább mennek, és ha kell, még a nyomozati szakaszban kimondják a gyanúsítottról, hogy szerintük bűnös-e vagy ártatlan.
Mint például Emil Boc kormányfő Sorin Apostu volt kolozsvári polgármesterről, aki szerinte már csak azért sem fogadott el csúszópénzt fűtől-fától, merthogy „szereti a családját”. Meglehet, emiatt egyszer Boc is megüti a bokáját, ahogy Băsescu Păcuraru felfüggesztésével. De a hazai igazságszolgáltatás tevékenységét ismerve ennek az ellenkezője is előfordulhat.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.