2011. szeptember 14., 09:092011. szeptember 14., 09:09
Hiszen Magyarország is ama közép-kelet-európai államok közé tartozik, ahol a politikusok előszeretettel kiáltanak leszámolást, koncepciós eljárást, ha a nyomozó hatóság vagy az igazságszolgáltatás politikai érdekeikkel ellentétes döntéseket hoz; erre Románia valósággal ontotta a példákat az elmúlt két évtizedben. A volt szocialista kormányfő is közvádlóvá lépett elő az Országgyűlés előtt mondott védőbeszédében, hazugsággal vádolva az ügyészséget, és miközben arra kérte a honatyákat, szavazzanak lelkiismeretük szerint a kiadatásáról, az interneten már silánynak nevezte a mentelmi joga megvonására szavazó honatyákat. No, de ne foglalkozzunk most Gyurcsány jellemével, sok újdonsággal nem tudnánk szolgálni. Reflektáljunk inkább azokra az – elsősorban MSZP-s körökből érkező – „érvekre”, miszerint a politikus elleni eljárás nyilvánvaló politikai leszámolás, koncepciós per, amit szerintük az is alátámaszt, hogy volt miniszterelnököt legutóbb 1958-ban állítottak bíróság elé Magyarországon, a rendszerváltás óta pedig a parlament először adott ki a nyomozóhatóságnak egy korábbi kormányfőt.
Ha rosszmájúak lennénk, a Gyurcsány-ügyről minderre azt mondhatnánk: éppen itt volt az ideje. Ehelyett emlékeztetnénk, Romániában vádat is emeltek már volt kormányfő – Adrian Năstase – ellen, de hasonló lépés született Julija Timosenko volt ukrán, Ivo Sanader horvát és Janez Jansa szlovén miniszterelnökkel szemben is. De ha valaki erre legyintene, és azt mondaná: mindez csak amolyan kelet-európai, balkáni szokás, mehetünk nyugatabbra is. Geir Haarde korábbi izlandi kormányfőt a szigetország bankszektorának összeomlásában játszott szerepéért állították bíróság elé, Jacques Chirac volt francia államfő ellen ugyanakkor közpénzek elsikkasztása miatt folyik eljárás, és még sorolhatnánk. Mondani sem kell, mindketten politikai összeesküvést sejtenek az ellenük zajló perek mögött, ami Chirac esetében különösen „komoly” érv, tekintve, hogy ma ugyanaz a párt van hatalmon Párizsban, amely az ő idejében. De hát a tények őket nem zavarják. Reméljük, az igazságszolgáltatást sem fogják…
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.