2011. szeptember 14., 09:092011. szeptember 14., 09:09
Hiszen Magyarország is ama közép-kelet-európai államok közé tartozik, ahol a politikusok előszeretettel kiáltanak leszámolást, koncepciós eljárást, ha a nyomozó hatóság vagy az igazságszolgáltatás politikai érdekeikkel ellentétes döntéseket hoz; erre Románia valósággal ontotta a példákat az elmúlt két évtizedben. A volt szocialista kormányfő is közvádlóvá lépett elő az Országgyűlés előtt mondott védőbeszédében, hazugsággal vádolva az ügyészséget, és miközben arra kérte a honatyákat, szavazzanak lelkiismeretük szerint a kiadatásáról, az interneten már silánynak nevezte a mentelmi joga megvonására szavazó honatyákat. No, de ne foglalkozzunk most Gyurcsány jellemével, sok újdonsággal nem tudnánk szolgálni. Reflektáljunk inkább azokra az – elsősorban MSZP-s körökből érkező – „érvekre”, miszerint a politikus elleni eljárás nyilvánvaló politikai leszámolás, koncepciós per, amit szerintük az is alátámaszt, hogy volt miniszterelnököt legutóbb 1958-ban állítottak bíróság elé Magyarországon, a rendszerváltás óta pedig a parlament először adott ki a nyomozóhatóságnak egy korábbi kormányfőt.
Ha rosszmájúak lennénk, a Gyurcsány-ügyről minderre azt mondhatnánk: éppen itt volt az ideje. Ehelyett emlékeztetnénk, Romániában vádat is emeltek már volt kormányfő – Adrian Năstase – ellen, de hasonló lépés született Julija Timosenko volt ukrán, Ivo Sanader horvát és Janez Jansa szlovén miniszterelnökkel szemben is. De ha valaki erre legyintene, és azt mondaná: mindez csak amolyan kelet-európai, balkáni szokás, mehetünk nyugatabbra is. Geir Haarde korábbi izlandi kormányfőt a szigetország bankszektorának összeomlásában játszott szerepéért állították bíróság elé, Jacques Chirac volt francia államfő ellen ugyanakkor közpénzek elsikkasztása miatt folyik eljárás, és még sorolhatnánk. Mondani sem kell, mindketten politikai összeesküvést sejtenek az ellenük zajló perek mögött, ami Chirac esetében különösen „komoly” érv, tekintve, hogy ma ugyanaz a párt van hatalmon Párizsban, amely az ő idejében. De hát a tények őket nem zavarják. Reméljük, az igazságszolgáltatást sem fogják…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok