2012. szeptember 21., 10:062012. szeptember 21., 10:06
Annyi történt, hogy a magyargyűlölők panteonjában örökös bérelt hellyel rendelkező román pártvezér, a bukaresti parlamentből négy éve kibukott és emiatt most európai parlamenti mandátummal vigasztalódó Corneliu Vadim Tudor megtalálta magának Vass Ádámot, a tulajdonosa miatt magyar csapatként elkönyvelt és ezért a szélsőséges románok által lelkesen gyűlölt Kolozsvári CFR labdarúgócsapatának magyar középpályását. Konkrétan azért esett neki, mert Vass rengeteg tetoválása között egy magyar címer is látható, a nyakán.
Vadim számára viszont a jelek szerint bármely magyar szimbólum úgy hat, mint kivénhedt csatalóra a trombitaszó, és azonnal lendületes őrjöngésbe kezdett, többek között azt harsogva, hogy Vass Nagy-Magyarország-térképet is tetováltatott magára, amely annak rendje és módja szerint Erdélyt is tartalmazza. Az természetesen nem zavarta, hogy Vass nyakán még véletlenül sem díszeleg Nagy-Magyarország térképe, és még a címer sem az egykori nagycímer, amelyben a többi tartomány mellett Erdély jelképe is szerepel, csupán a ma is használatos.
De sebaj, van az a néhány ezernyi híve a valóságot sajátosan látó feketeöves sovinisztának, aki mindent vakon elhisz neki. Ha ő azt mondja, hogy Vass Nagy-Magyarország térképét varratta magára, akkor azt látják rajta, még akkor is, ha történetesen Aranyszájú Szent János vagy ad absurdum a románok által nemzeti hősként tisztelt Avram Iancu arcképe díszeleg rajta. Ja, hogy kissé bajszos, meg szőrmekucsma van rajta? Hát megemberesedett, na.
Vadim azt javasolta, hogy Vass ragassza le a címert, amikor Romániában játszik, ami nem is csoda, hiszen a fentiek is bizonyítják, hogy ha meglátja Magyarország – és a világszerte élő magyarok – szimbólumát, rohamot kap, és kontrollálatlanul ontja az ökörségeket. Azért kíváncsi lennék az első, spontán reakciójára, ha valaki közölné vele: a mai román címer alapjául szolgáló, 1921-ben alkotott címer tervezőjét Köpeczi Sebestyén Józsefnek hívták.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.