2011. szeptember 21., 09:442011. szeptember 21., 09:44
A turizmus, magyarabbul idegenforgalom sikerének vagy kudarcának a nyitja elsősorban a kiruccanni, pihenni, látni, gyógyulni vagy egyszerűen csak bóklászni vágyók által kiválasztott célállomás(ok) megközelíthetősége. Ha ehhez olyan kellékek is társulnak, mint például telefonhálózat, világhálós hozzáférés, de mindenekelőtt kifogástalan ellátás és kiszolgálás – mindez elérhető áron – és egy kis ötletesség a legmegfelelőbb időtöltésre, akkor már nagyon közel állunk, sikerhez.
Ilyen irányban történik örvendetes elmozdulás Erdély-szerte, s ami ennél örvendetesebb, hogy azon a Székelyföldön is, amely például pazar természeti látnivalóiról, történelmi, művelődéstörténeti és néprajzi hagyatékáról, de a legutóbbi évekig minősíthetetlenül rossz útjairól is messze földön híres volt. Azért hajlanék a múlt idős megfogalmazás felé, mert akárhogy is tesszük-vesszük, a legfőbb utak azért ma már jól járhatók; ma már mégsem őrült vállalkozás mondjuk Nagyváradról a keleti, délkeleti végekre lekocsikázni. Az előrelépés másik fő szempontja, és a jelek szerint annak tényleges megvalósulása, hogy amerre emberfia Erdély-szerte lép, mindenütt találkozik azzal a helyi jellegzetességgel, azzal az ötletességgel és ebből származó különlegességgel, amely az adott vidéket vagy helyet vonzóvá teszi az arra látogató számára. Ez is óriási előrelépés a korábban tapasztaltakhoz képes, amikor is vártunk, egyre vártunk, hogy valaki, például az állam gondolkodjon s gondoskodjon helyettünk. A jelek szerint ezt is igen helyesen és igen sokan kezdték elfelejteni azon egyszerű alapbölcsességből eredően, hogy Isten is megsegíti azt, aki önmagát segíti.
Lám, mifelénk már nyugatiak is túráznak. S ha a kantonok pazar országából is jönnek szépet s jót látni, az mindenképpen annak a jele, hogy a Románia, ezen belül Erdély egyik leghúzóbb ágazatának számító turizmus, magyarabbul idegenforgalom, vagy vendéglátás jó útra lépett az esély felé. A svájciak jövetele tehát felettébb biztató.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.