VEZÉRCIKK – Szavazásra kötelezné az erre jogosult állampolgárokat egy román szociáldemokrata képviselő, mert úgy érzi, a parlament munkája nem legitim, ha csupán a lakosság bizonyos hányada dönt összetételéről.
2014. szeptember 02., 19:362014. szeptember 02., 19:36
Az ötlet nem új keletű Romániában, ráadásul az Európai Unióban jelenleg is alkalmazzák néhány országban. A kötelező szavazás intézményét először Belgiumban vezették be még a 19. század végén: akkor úgy vélték, nem igazán demokratikus, ha kizárólag a polgárok lelkiismeretére bízzák, megjelennek-e a választásokon. Ennek elmulasztása ma is pénzbüntetéssel jár, ám a gyakorlatban bő tíz éve nem bírságoltak emiatt, ezzel együtt a részvétel rendre kilencven százalék körüli.
A példa ragadós volt, de a 20. században több állam eltörölte a korábbi rendelkezést, mondván: a szólásszabadságnak az is része, hogy valaki nem akar beszélni. Persze a politikusok nyála ma is csorog, ha azt látják, hogy egy-egy választáson a szavazásra jogosultak fele vagy kétharmada szabad préda maradt.
Akárcsak most Romániában, két éve Magyarországon is a szocialisták vetették fel az ötletet. Természetesen csakis a nyereségvágytól vezérelve, hiszen a politikai kultúrával nem rendelkező, szegény sorsú távolmaradók tömege könnyen manipulálható egy kis „szociális érzékenységet” felvillantva.
Az MSZP minimális adókedvezményekkel szerette volna maga mellé édesgetni az urnák elé citáltakat, a PSD képviselője, Ioan Munteanu azonban nincs ennyire ravasz: nem ajándékkal kompenzálná a kötelező megjelenést, hanem pénzbírsággal szankcionálná a hiányzást.
Ráadásul a szavazólapra egy üres kockát is beiktatna, amelyre pecsételve érvényes vokssal büszkélkedhetnének azok is, akik magasról tesznek a teljes politikai palettára. S ha utóbbi „jelölt” több mint ötven százalékot seperne be, akkor megismételnék a választást.
Hiába az uniós példák, a kötelező választás intézménye az utolsókat rúgja ott is, ahol még érvényben van – a 21. században ugyanezt feltalálni eszement ötlet. Még akkor is, ha nagyon csábító lenne megtudni: vajon hogyan festene politikai térképünk, ha az a 600 ezer magyar is elmenne szavazni, aki hiányzott a közelmúltban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!