HIRDETÉS
Sokan úgy értelmezik a strasbourgi ultimátumot, mintha szabad kezet kaptak volna a büntető törvénykönyv „emberarcúbb” módosítására, a közkegyelemről szóló, régóta dédelgetett tervek gyakorlatba ültetésére, a büntetés-végrehajtási intézetek kiürítésére. Ami természetesen rendre azt célozná, hogy minél több politikus kerüljön ki idő előtt a börtönökből, a jövőben pedig minél nehezebben jusson be oda.
Csemegézzünk csak az elmúlt napokban a parlamentben megszavazott indítványok közül! Valamennyi, nem megfelelő körülmények között eltöltött hónapért hat napot engednének el a fogvatartottak büntetéséből, ugyanakkor három évvel lerövidülnének a három évet meghaladó, de tízévesnél nem hosszabb szabadságvesztések. Ezen túlmenően minden ledolgozott három napért további négyet engednének el a rács mögött fizetség ellenében munkát végző elítélt börtönéveiből, ha pedig a fogvatartott ingyen dolgozik, akkor minden ledolgozott két nap három letöltött napnak számítana. Vagyis a raboknak gyakorlatilag lehetőségük nyílna arra, hogy megvásárolják hamarabbi kiszabadulásukat.
Nem lehet vita tárgya, hogy a romániai börtönkörülményeken változtatni kell, mindez azonban elsősorban nem a strasbourgi elmarasztaló ítéletek és a mostani ultimátum miatt kötelessége a román államnak, hanem mert ezt diktálják a jogállami normák. Ugyanakkor öreg hiba lenne az elítéltek szélnek eresztésével, a Btk. előírásainak enyhítésével orvosolni a problémát, mivel ezzel csak a bűnözést bátorítanánk. Az elmúlt években Olaszországban és Csehországban eszközölt, „üres börtönök” fedőnéven elhíresült tömeges amnesztia rávilágított, mennyire járhatatlan ez az út: a több ezer fogvatartott kiengedése után jelentősen megnőtt a két országban a bűnözési ráta, a háromból egy közkegyelemben részesített rab pedig egy éven belül visszakerült a rács mögé.
Bármennyibe is kerül tehát az új börtönök létrehozása, a fogvatartási körülmények javítása, Románia nem spórolhatja meg ennek a költségeit. Ami pedig ennél is lényegesebb: jó lenne, ha a törvényhozók nem a széles körű amnesztiában látnák az egyedüli megoldást a sanyarú börtönviszonyok javítására. Ezzel ugyanis rossz üzenetet tolmácsolnának a társadalom felé, és a jogállamisággal ellentétes választ adnának emberi jogi kérdésre. És persze nehezen hinné bárki is, hogy nem egymást, esetleg magukat mentegetik.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
