2009. augusztus 21., 11:182009. augusztus 21., 11:18
A két állam vezetőinek gesztusa jelzi, mennyire veszik komolyan a területükön élő kisebbségek kultúrájának megőrzését és védelmét. A retorika szintjén igyekeznek hangsúlyozni, hogy elkötelezettek a kulturális sokszínűség mellett, ám más a helyzet, ha a konkrét tettekről van szó. Amíg a budapesti kormány tagjai megelégszenek azzal, hogy Bukarest vagy Pozsony szóban megnyugtatja őket, addig szívélyes a hangulat.
Ha azonban a magyar államfő kerül képbe, megváltozik a helyzet. Sólyom László ugyanis a Magyar Köztársaság első embereként több megnyilatkozásában is jelezte: a határok tiszteletben tartásával ugyan, de egységes nemzetben gondolkodik, és a kormány tagjainál gyakran sokkal élesebben és hangosabban bírálta a szomszédos országokban tapasztalt magyarellenes megnyilvánulásokat.
Ettől nemkívánatos ő a nyergestetői vagy a révkomáromi magyar ünnepi rendezvényeken, nem pedig az állítólagosan elmulasztott protokolláris bejelentkezések vagy a ’68-as csehszlovákiai bevonulás évfordulója miatt. A Sólyom pénteki látogatását övező pozsonyi felhördülésre utóbbi ugyan jó ürügyet biztosít, ám a szlovák kormány magyar ügyekben tanúsított eddigi magatartását ismerve biztosak lehetünk benne, hogy ha nem pénteken lenne a szomorú évforduló, akkor más indokot találtak volna.
Az már szóba sem kerül, hogy Szent István személye inkább kapocs kéne hogy legyen a két nemzet között, hiszen a szlovákok ősei is a magyar uralkodó által alapított országban alakulhattak nemzetté. Persze ez mellékes, ha a belpolitikai, gazdasági gondok elkendőzése végett ismét miniszterelnöki szinten működhet a magyarellenes uszítás. Ez ellen egy módon lehet most tüntetni: ha az államfő nem vesz tudomást a méltatlan rágalmakról, az alpári gyűlöletkeltésről, és – akárcsak márciusban – az akadályokat leküzdve csak azért is Révkomáromban ünnepel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok