Az ünneplésbe és a töltöttkáposzta-osztásba belefeledkezett román politikusok ingerküszöbét persze a hír nem érte el. Igaz, hogy ez a jelentés – összeállítója civil szervezet lévén – nem minősül hivatalos dokumentumnak, azonban hivatkozási alapnak mégiscsak alkalmas, és bizonyosak lehetünk abban, hogy az ország schengeni csatlakozását ellenző nyugat-európai kormányok ki is használják majd ezt a lehetőséget. Az mindenképpen aggasztó, hogy az idei látványos korrupcióellenes akciók nem hatották meg a jelentéshez felhasznált adatokat szolgáltató intézményeket.
Hiszen emlékezetes, hogy az év több száz, korrupcióval alaposan gyanúsítható vámos és határőr őrizetbe vételével kezdődött, majd a munkaügyi miniszternek is le kellett mondania összeférhetetlenség miatt – hogy aztán a korrupcióellenes hajsza egy igazi nagy hal, a nagyobbik kormánypárt, a PDL fellegvárának számító Kolozsvár polgármestere, Sorin Apostu lebuktatásában csúcsosodjék ki. Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy ha följebb nem is került Románia a listán, de legalább ne rontson tovább a helyezésén. (Sovány vigasz, hogy az EU-27-ek között megőrizte tavalyi 25. helyét – mögötte ismét csak olyan „nagyágyúk” szégyenkeznek, mint Bulgária és Görögország.)
A mostani dokumentum még akkor is előrevetítheti a néhány hónap múlva esedékes európai bizottsági jelentés tartalmát, ha nem hivatalos, hiszen az adatközlők részben ugyanazok. A TI jelentése mindenesetre azt bizonyítja, hogy a látványos akciókkal, a nagydobra vert letartóztatásokkal legfeljebb önmagát csaphatja be a bukaresti politikai elit, függetlenül attól, hogy kormányon vámosokat és polgármestereket zárat be, vagy ellenzékiként fenyegetőzik a kormánypárt testületileg történő lecsutatásával. Érdemi, mélyreható változások nélkül az ország nem csupán gazdaságilag nem juthat el a skandináv országok szintjére, de a korrupciós listán is elérhetetlen magasságba vész az északiak alkotta elitklub. Helyette marad a balkáni csoport és a szégyenpad.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.