A londoni politikusok és a média által a bevándorlók ellen hetek óta folytatott kampány ismeretében borítékolható volt, hogy a brit kormány fittyet hány az EU-ra, és szigorítani fog az uniós polgárok munkavállalási feltételein, korlátozva a szociális juttatások odaítélését is.
2013. november 27., 20:492013. november 27., 20:49
A jelek szerint a Cameron-kormány kész figyelmen kívül hagyni a brüsszeli illetékesek szemöldökráncolását, és akár a szigetország uniós tagságát is feladva foganatosítja a külföldiekkel szemben beharangozott intézkedéseket. Bár az elmúlt időszakban a britek többnyire a románokra és bolgárokra zúdították haragjukat – hiszen a két ország polgáraival szemben az év végén lejár a Nagy-Britannia által érvényesített hétévi átmeneti korlátozás –, a szigetország lakosainak bevándorlásellenessége sokkal mélyebben gyökerezik és hosszú évtizedekre nyúlik vissza.
A világháború után a brit konzervatívok a dél-ázsiai és a karib-tengeri bevándorlóktól féltették életformájukat, a későbbi baloldali kormányok idején pedig előfordult, hogy a beutazó ázsiai nők szüzességét is megvizsgálták. A jelenlegi hisztéria kísértetiesen hasonlít az egykori tory politikus, Enoch Powell híres, 1968-ban elhangzott, Vérfolyam című beszédére. „Bolondoknak, kötöznivaló bolondoknak kell lennünk ebben az országban, hogy évente 50 ezer személyt engedünk be, akik hozzájárulnak a bevándorló népesség jövőbeli növekedéséhez. Az a benyomásom, hogy ez az ország lelkesen építi a saját halotti máglyáját” – jelentette ki közel fél évszázaddal ezelőtt a brit konzervatívok potenciális miniszterelnök-jelöltje, akinek gyújtó hangvételű beszéde nyomán fellángolt az országban a fajgyűlölet.
Bár Powell politikai karrierje nem sokkal később befejeződött, Nagy-Britannia pedig hivatalos politikájává emelte a multikulturalizmus elméletét, ez a teória már rég megbukott. Jelenleg nehezen lehet eldönteni, a britek számára a muszlimok vagy a kelet-európaiak számítanak a legfőbb ellenségnek. A velük szemben táplált ellenszenv és előítélet akkora, hogy immár csak idő kérdése, mikor szakít végérvényesen a szigetország azzal az Európai Unióval, amelynek jogelődjéhez éppen negyven évvel ezelőtt csatlakozott.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!