Amitől az elmúlt hónapok politikai egymásnak feszülése és az utcai összecsapások nyomán tartani lehetett, bekövetkezett: Ukrajnában de facto polgárháború zajlik.
2014. február 20., 20:202014. február 20., 20:20
Kijev utcáin a rohamrendőrök és a kormányellenes tüntetők már éles lőszerrel lövik egymást, és mind a kormányoldal, mind az ellenzék vezetői beismerik: egyre inkább kicsúszik a kezükből az utcán zajló események fölötti irányítás.
A konfliktus megoldása egyre reménytelenebbnek tűnik, mivel sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem hajlik a kompromisszumra. Ráadásul kérdéses, milyen alternatíva mutatkozik a jelenlegi, a kelet-ukrajnai, orosz ajkú, Moszkvához húzó polgárok által támogatott kormánnyal szemben, hiszen az ellenzék erői kormányon szintén nem sokat mutattak, ezért is szenvedtek vereséget a legutóbbi választásokon.
Az már közismert tény, hogy gyakorlatilag két Ukrajnáról beszélhetünk: a Moszkva-barát keleti részről, és a részben a nyugati kultúrában szocializálódott, ma is a nyugati, EU-integrációt támogató nyugatiról. A gond csak az, hogy a nyugati ukránok oroszellenessége és ukrán hazafisága gyakran az ország területén szép számban élő kisebbségekkel – így a magyarokkal – szembeni intoleranciában nyilvánul meg. Az ellenzéki szövetséghez tartozó Szabadság (Szvoboda) párt például fasisztoid, idegengyűlölő ideológiát vall, Kárpátalján egy időben rendszeresek voltak a magyarellenes provokációik. Nem sokkal toleránsabbak azonban a mérsékeltebb pártok sem.
A két Ukrajna most egymásnak feszül, a kormány és a pártok már alig bírják kordában tartani egyre elkeseredettebb, változást, jobb életet akaró híveiket. A konfliktus megoldása elsősorban az ukrajnai polgárok kezében van, de ahhoz mindenképpen hathatós segítséget kell nyújtania az Európai Uniónak, amely gazdasági és politikai befolyása alá szeretné vonni az országot, és Oroszországnak, amely azt szeretné, ha Ukrajnában az ő hegemóniája érvényesülne.
Ha pedig másképp nem rendezhető a helyzet, bármennyire is ódzkodnak egyes hatalmak vagy környező országok a határok módosításától, azt sem árt fontolóra venni, hogy Ukrajna kettéváljon, és mindkét fél a saját útját járva keresse a boldogulást.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!