A politikai imperatívusznak beillő ígéret Florin Cîţu szájából hangzott el a román Nemzeti Liberális Párt szeptemberi tisztújító kongresszusán, amikor is székfoglaló beszédében 5000 küldött előtt megfogadta: amíg ő az alakulat elnöke, a PNL nem fog együttműködni a szociáldemokratákkal (PSD).

„A román államot alaposan meggyengítették a PSD-kormányok, az ország a PSD miatt nem fejlődött úgy az elmúlt 30 évben, ahogy szerettük volna. Románia a PSD miatt nem normális ország. (…) A PSD arculatváltáson ment át, lecserélte a vezetőit, de ugyanaz a párt maradt, amely ellenőrizni akarja az igazságszolgáltatást, az oktatást, és amely miatt 4 millió román elhagyta az országot”. Ez a lesújtó jellemzés pedig a PNL – és Cîţu – legfőbb pártfogójától, Klaus Iohannistól származik, aki tavalyi gyalázatos jónapotozása közepette azzal vádolta Marcel Ciolacut és az általa irányított PSD-t, hogy kiárusítja a magyaroknak Erdélyt.

Ilyen előzményekkel mégis mivel magyarázható az ősellenség átértékelése? – tehető fel a kérdés most, amikor jóformán karnyújtásnyi távolságra került a PNL és a PSD nagykoalíciójának nyélbe ütése, a hírhedt Szociálliberális Unió (USL) újjáélesztése. És bizony értetlenkedve követi a legújabb fejleményeket a „vörös pestis” iránti gyűlöletre nevelt román liberális szavazók többsége, az alakulat megannyi vezető politikusa, továbbá elemzők tucatja is.

Képtelenek felfogni, mi vezethetett a 180 fokos fordulathoz, miként taszíthatja a PSD karjaiba madzagon rángatott pártját a mandátumait éppen a szocdemekkel szembeni politikai háborúra felépítő államelnök. No és persze józan paraszti ésszel az is nehezen érthető, hogyan juthatott az ügyvivő miniszterelnök napjainkban arra a következtetésre, hogy sok minden összeköti pártját a PSD-vel, és ha összejön, „okés” lesz a közös kormányzás. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy maga Ciolacu a Cîţu-kabinet elleni bizalmatlansági indítvány vitáján politikai hullának, egészen pontosan „dögnek” titulálta a PNL-t, a bukott kormányfőt pedig fejreállt Supermannek, elvégre a PSD sosem volt az a finnyás fajta.

Nos, mindazok, akik most döbbenten szemlélik a két nagy román párt közeledését, figyelmen kívül hagynak két dolgot: 1. a politika kizárólag érdekalapon működik, 2. egymás démonizálásán túlmenően a PNL-t és a PSD-t sok minden más is összeköti. Az ország irányításában az elmúlt három évtizedben különböző néven ugyan, de mégis oroszlánrészt vállalt alakulatok ugyanannak a posztkommunista Nemzeti Megmentési Frontnak (FSN) a tövéről fakadnak, amely alaposan visszavetette Románia rendszerváltáskor kapott lendületét. Akárcsak a PSD, ugyanúgy a PNL is – többek között az elmúlt kormányzati ciklusban – bebizonyította, hogy csak deklaratív módon, kampánycélokból reformpárti, ám valójában nem érdekli az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése, a korrupció megszüntetése, a közélet megtisztulása, a speciális nyugdíjak eltörlése.

Viszont abban valamennyien nagyon is érdekeltek, hogy beleszólásuk legyen az EU-tól érkező eurómilliárdok és az adójelek csatornázásában. Vagyis ha a pénzről, hatalomról van szó, Iohannis hajlandó összeborulni a tegnap még magyarbérencnek kikiáltott Ciolacuval, Cîțu pedig az igazságszolgáltatás megerőszakolására hivatott, a ’89-es forradalom után a legnagyobb utcai megmozdulásokat kiváltó 13-as számú kormányrendelethez a nevét adó Sorin Grindeanuval.

Lám, összenő, ami összetartozik.