2009. december 30., 12:422009. december 30., 12:42
Volt olyan év, amikor szilveszter előtt minden pukkanás után sikítottam. Semmi gond a lelkiismeretemmel amúgy, de a hirtelen rémület, és az azt követő tehetetlen düh érzése ezt váltotta ki belőlem. Mostanában már ennél sokkal higgadtabb vagyok, talán azért is, mert itt, a betonrengetegben gyakrabban van részem a hangos szórakoztatásban, mint a nyugodt belvárosi utcában, ahol csak az ó- és az új év közötti éjjelen pukkantgattak, ha pedig máskor is robbant egy-egy, rosszallóan csóváltuk a fejünket.
No, errefelé másképp áll a helyzet. Azok a fiatalok, akik nyáron a kedvenc muzsikáikat bömböltetik előszeretettel a tömbház előtti zsebkendőnyi zöldövezetben (nehogymá’ valaki ne hallja), ünnepekkor úgy vélik, feltétlenül folytatni kell valahogy a szomszédság szórakoztatását, egyébként elunnák magukat. Robbantanak hát, mondanám, éjjel-nappal, de az igazság az, hogy főként akkor, amikor legtöbben már aludni próbálnának. Végül is minek azt, ilyenkor úgysem dolgozik senki, nem? De igen, én.
Végtelenül naiv tudok lenni, ezért sokszor azon is elgondolkodtam már, mégis honnan szerzik be a suhancok a petárdát? Nap mint nap halljuk, olvassuk, hol mekkora összegre bírságolják az árusítást. Egészen addig csodálkoztam ezen, míg valamelyik évben a karácsonyi bevásárláskor nem súgta cinkosan a fülembe félméterenként valaki, hogy nagyon olcsó a petárda, ugyan vegyek már egy párat. A legjobban azonban mégis egy minapi magyarországi tévéhíradó egyik filmje tetszett. Ott szabad pirotechnikai eszközöket árulni, de csak engedéllyel, robbantani azonban csak szilveszter éjjelén legális.
Ami megmarad, azt vissza kell vinni az üzletbe. Rögtön meg is jelent előttem a tömbházunk előtti gyereksereg, amint január elsején délután megjelenik a piacon, megkeresi a kedves ukrán bácsit, és azt mondja: kezit csókolom, szeretném ezeket a tűzijátékokat és pufogtatóeszközöket visszaszolgáltatni, mert a tévében azt mondták, holnap már pénzbüntetéssel sújtható a használatuk…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok