2010. január 05., 10:152010. január 05., 10:15
Elégedetten ültem le a számítógép elé megírni a magvas gondolatokat, közben azon kuncogtam magamban: nocsak! hadd olvassák a más vidékeken élők, mi, gyergyói székelyek, nem vagyunk fellegekben járó népség, minden mende-monda ellenére inkább az jellemző ránk, hogy döntéseinket megfontoljuk és reális, szilárd alapokra helyezzük.
Aztán a „körbekérdezés” után következett rengeteg munka, munka, munka, vészesen közelgett a szilveszter is, és én egyre fáradtabb lettem. Barátaim, rokonaim óvatosan „pedzegették”: milyen tervem van szilveszterre, és tettek jobbnál jobb ajánlatokat. Na, de minél inkább unszoltak a bulira, bennem annál inkább kezdett kikristályosodni a gondolat: nem megyek sehová!
És úgy is lőn… Szépen otthon maradtam a macskámmal, de attól még megadtam a módját az óévbúcsúztatónak: megterítettem ünnepélyesre az asztalt – a macskának is – és tálaltam az előre elkészített ételeket – természetesen, a macskának is. Aztán miután megvacsoráztunk mindketten, végigpásztáztam a tévé valamennyi csatornáját és megállapítottam, hiába van többtucatnyi csatorna, sehol nincs egy igazi jó szilveszteri műsor, úgy döntöttem, hogy a magam és a macska részéről elköszöntöm az óévet még este tíz óra körül.
Azzal szóltam a macskának, „gyere, doromboljuk át magunkat az új évbe”, és lefeküdtünk aludni. No, ebből nem lett semmi, mert éjfélkor a szokásos szilveszteri csinnadratta kivert az ágyból, szegény macskám pedig ijedtében úgy elbújt, hogy egy órán át kerestem, míg megtaláltam a lakásom kétségkívül legvédettebb zugában. S ha már úgysem tudtam aludni, és a tévében sem volt mit néznem, eldöntöttem, valami hasznos tevékenységgel töltöm a szilveszter éjszakát. Eszembe jutott, hogy valahol az egyik blogon láttam egy érdekességet, ami birizgálta a fantáziámat.
Összegzésféle kérdésfelvetés volt arról, mi volt jó, illetve rossz 2009-ben, de arról is, mit csinálnék másként 2010-ben. Nosza hozzáláttam a munkához, és úgy hajnalra el is készültem a „mérleggel”, majd megállapítottam: van min dolgoznom 2010-ben. Aztán a megerősítés kedvéért azt a néhány dolgot, amit föltétlenül másként csinálnék idén, piros filccel bekarikáztam, sárgával satíroztam, hogy rögzüljön. Majd elégedetten tértem nyugovóra: elvégre semmilyen újévi fogadalmat nem tettem…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok