2011. július 22., 09:252011. július 22., 09:25
Ez csak a kezdete a „jó” híreknek, melyeket hallani fogunk a következő 12-15 hónapban. Tudniillik elindult a választási kampány, habár még egyik párt sem vallja be. A célpontban persze a korábbi kampányok ígéretlicitálására oly fogékony polgárok tömegei állnak. Mert az alap nélküli ígéretek (származzanak akárkitől) egy dolgot jelentenek: a célközönségnek, a választók többségének ez tetszik, ezt akarja hallani, nem gondolkozik hosszú távon. Így jutunk el a „sodródók” és a „realisták” közötti törésvonalhoz, ami társadalmunkban nemzedékről nemzedékre követhető.
Egy nemzedék gondolkodásmódjára ugyanis döntően rányomja bélyegét az a kor, amelybe beleszületett, fiatal volt, illetve az adott időszak trendjét jelző modellek. Az aktív választók igen jelentős rétegét alkotják azok, akik a kommunizmusban születtek bele és szocializálódtak. (Ide tartozik a politikai-gazdasági életben vezető pozíciót betöltők többsége is.) Többségük megelégedett a gondoskodó állambácsival, a realisták pedig próbáltak megélni, illetve túlélni a rendszerben. A kompetenciák versenyére épülő piacgazdaság logikáját nem igazán értik. Számunkra, az átmeneti nemzedék tagjai számára (harminc–negyvenévesekig) sajnos felejthetetlen a Ceauşescu-rezsim utolsó éveire jellemző villany-, fűtés- és élelemhiány, valamint a kilencvenes évek tétovázó, meg-megtorpanó, demokráciadeficites, „nem tudjuk, mit tegyünk a szabadsággal” átmenete.
Nem csodálom, hogy a korosztályomból sokan apátiába süllyedtek, jó páran a lábukkal „szavaztak” (kivándoroltak), mi pedig kötéltáncosként próbálunk ezen az újabb válságon túljutni. A nálunknál is fiatalabbak életstratégiája jól összefügg a gazdasági boom éveivel és a határok nyitottságával: a „mindent könnyen lehet” magatartás (lásd érettségi) küzd azzal az elvvel, hogy ők okosan bánjanak a lehetőségeikkel. Ami biztos: a jövőben ők és mi fizetjük a számlát, azaz a felelőtlen választási ígéretek ellenértékét. A szép ígéretektől elcsábult többség ugyanis rá fogja bízni az életét azokra a vezetőkre, akik az ország száz kilométer per órával száguldó járművében az út végét jelző (csődbe vezető) tábla láttán meghatóan ecsetelik a sebesség növelésének fontosságát... Bár ne lenne igazam!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!