2008. december 18., 14:352008. december 18., 14:35
Annak tartalma ugyanis nagyon emlékeztet a választási kampányban tett, szociális demagógia jegyében fogant ígéretekre, amelyek a társadalom szinte minden rétegének jelentős juttatásokat helyeznek kilátásba a pedagógusoktól a szociálisan hátrányos helyzetűeken keresztül a nyugdíjasokig, anélkül azonban, hogy utalnának arra: honnan teremtenék elő a szükséges forrásokat. Már csak ezért is tekinthető a jelenlegi nagykoalíció a lehető legrosszabb változatnak, ami a választások nyomán kialakulhatott.
Az ugyan elviekben igaz, hogy válsághelyzetben az a kívánatos, hogy széles támogatottsággal bíró, stabil kormánya legyen egy országnak, ám a PDL és a PSD+PC koalíciójáról még akkor is nehezen hihető el, hogy a stabilitás letéteményese, ha egyetlen közös érdekük, a hatalomra kerülés és a hatalmi pozíció megtartása igen erős motivációs tényező, amely ideig-óráig felülírhatja a rivalizálást. A kampány során ugyanis a két párt olyan elképesztő ígéretözönnel árasztotta el a polgárokat, hogy már az ígéretek töredékének betartása is nehéz helyzetbe sodorná az országot.
A választási hajrában a PSD szemérmetlenül demagóg javaslatai mögé a PDL is felsorakozott, bár bizonyára Emil Bocék is tisztában voltak azzal, hogy a pénzügyi ígéretekre nincs fedezet – most pedig le kell nyelniük a békát: ha már koalícióra léptek a szocdemekkel, a programba be kell emelni néhányat a teljesíthetetlen ígéretek közül is. Az egykulcsos jövedelemadó „lájtos” változata, a bér- és nyugdíjemelések, a „szociális” áfa: a gazdasági válság küszöbén mind-mind olyan ígéretek, amelyek kapcsán akkor járunk a legjobban, ha eltűnnek a süllyesztőben.
Ebben azonban nem lehetünk biztosak: a PDL a PSD túszaként ha akarna sem térhetne ki néhányuk teljesítése elöl. Bár a PDL helyzete még a kisebbik gond. A nagyobbik baj az, hogy az ország is tússzá válhat, egy demagóg, klikkérdekek által összetákolt nagykoalíció túszává. Abban pedig biztosak lehetünk: a váltságdíj nem lesz kicsi, és mindannyian fizetjük majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok