2012. június 19., 10:012012. június 19., 10:01
Vagy pedig folytassa a kampány idején jól bejáratott retorikát, miszerint nincs szükség a versenypártokra, csakis az RMDSZ-re, az anyaországból „importált” kampánytámogatás pedig gyengíti az erdélyi magyar közösség önkormányzati képviseletét. Nos, a végeredmény azt bizonyítja, hogy ha a magyarok tömeges szavazókedvét nem is hozta meg, a hármas megmérettetés nemhogy gyengítette, hanem – néhány kivételtől eltekintve – éppenséggel erősítette a magyar jelenlétet a települési, megyei önkormányzatokban.
Csakhogy ennek beismerése snassz az RMDSZ számára, ebben az esetben megdőlne ugyanis a huszonkét éve – az MPP, majd az EMNP megjelenése óta még hangsúlyosabban – hangoztatott tézis arról, hogy egyedül a szövetség képviselheti az erdélyi magyarokat, a politikai konkurencia pedig haszontalan.
Emiatt számos RMDSZ-es politikus, közülük is elsősorban a helyhatósági választáson alulmaradt vagy valamely testületből, funkcióból kipottyant potentát váddal elegyített magyarázkodásként szajkózza, miszerint bizonyos helyeken az MPP-sek vagy a néppártiak szereplése miatt jutott egy-két tanácsosi, polgármesteri, megyei tanácselnöki mandátummal kevesebb a tulipános alakulatnak, hiszen a fenyős vagy csillagos pártra leadott szavazatokkal együtt az RMDSZ-nek összejött volna a győzelemhez szükséges voksarány.
Nos, ez a megközelítés épp annyira nevetséges, mintha Hollandia futballválogatottja azt mondaná: ha Cristiano Ronaldo a saját, és nem a narancssárgák kapujába rúgott volna két gólt, akkor nem a portugálok, hanem a németalföldiek jutottak volna tovább a labdarúgó-Eb negyeddöntőjébe. Amúgy meg milyen alapon gondolja az RMDSZ, hogy alternatíva hiányában a tulipánra szavaztak volna a két másik magyar párt hívei?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok