2009. március 02., 10:252009. március 02., 10:25
Ja persze, a gazdasági válság, már az autópályán is! Divatos lett újabban minden furcsa rendelkezést ráfogni. Olyan ez, mint amikor a kisgyerek képzeletbeli barátjára fogja a mákos kalács megevését. Rendben, elfogadom, a gazdasági válságnak valamivel több alapja van, mint a képzeletbeli barátnak. Egyesek szerint még hasznot is lehet húzni belőle. Hiszen olcsóbbak lettek a lakások, ilyenkor érdemes belevágni a vásárlásba. Na de kevés olyan ember van, aki a hátsó zsebéből veszi elé a lakás árát, a bankok meg egyre kevesebb hitelt adnak. Miért? Válság van.
De ha szerencsés túlélővel van dolgunk, és hitelt is kapna – miután bebizonyította, hogy tulajdonképpen nincs is szüksége rá –, még nem biztos, hogy bele mer vágni, nem tudhatja, jövő héten még lesz-e állása. Leépítések vannak a válság miatt. Még nincs minden veszve, a bérlakások ára is csökken. Lehet, most meg tudja engedni magának az átlagember, hogy olyan lakásba költözzön, amit egy éve nem tudott megengedni magának.
Első látásra tényleg olcsók lettek az albérletek. A baj akkor üt be, mikor euróból lejbe kezdünk átszámolni. Nagyon csekély a különbség a régi ár és a mostani között, mióta ilyen drága lett az euró. A válság jót tett neki. A luxuscikkek ára – mintha nem hallott volna a válságról – csak nő és drágul, hogy az összeomlás szélén álló gazdasági rendszerben élő állampolgár még leinni se tudja magát becsületesen. Visszatérünk a régi szokásokhoz, majd lehet megint szálra cigarettát kapni, pult alatt pedig házi köményest.
A kolozsvári egyetemistának nem kell egyelőre azon törnie a fejét, hol tud majd stoppolni, ha kész lesz az autópálya, hiszen egyelőre nem építünk, csak túlélünk. Ez nem nagy újdonság. Eddig is túléltünk, de egy-egy kormány által beindított projekt lévén mindig előbújt a reménysugár, hátha egyszer mi is behozunk egy-két évet a lemaradásból. Na ezt nyírta ki a gazdasági válság, idén örüljünk, ha a turkálókban még lesz ruha, most már a nyugatiak is ritkábban cserélik a gardróbot. Csak végezzük a dolgunkat, gyűjtögessük a pénzünket, szidjuk a rendszert, s várjuk a meleget. Nagyot nem tervezünk, csak szerényen nyaralunk, a Félsziget úgyse hoz már nekünk nemzetközi együtteseket, nincs pénze rá, elvitte a válság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok