2011. november 10., 09:492011. november 10., 09:49
Tudják, a hidak épp a sarkunk alatt bomlanak le, felborul a Szabadság-szobor és hasonló szörnyűségek. A lényeg, hogy túlélni lehetetlen – mai elképzeléseink szerint erről a dinoszauruszok tudnának leginkább mesélni.
Ha jobban belegondolok, csodálom, hogy egyáltalán van még élet a Földön. Az időről időre felbukkanó világvégejóslatokat figyelmen kívül hagyva is megszámlálhatatlan dolog fenyegetett már minket. Itt van például mindjárt az ezredforduló. Sokan emlékezhetünk arra a hisztériára, ami az 1999-es szilvesztert megelőzte: a jóslatok közül a legenyhébb – és a naivabbak számára a leghihetőbb – az volt, hogy a világ összes számítógépe egyetlen pillanat alatt bedobja a kulcsot, mikor éjfélt üt az óra, hiszen képtelen kétezernél tovább számolni – vagy valami hasonló értelmes és rémisztő magyarázat. Nos, meglepetés: semmilyen számítógép nem állt le, nem alakult ki általános káosz, nem jött el az apokalipszis, és mi máig vígan internetezhetünk. Aztán ott vannak a napkitörések.
A sajtó minden alkalommal hűségesen beszámol róla, amikor hasonló jelenséget észlelnek a tudósok Naprendszerünk központi csillagának felületén. Már tudjuk: leállhat az áramszolgáltatás, megbetegedhetünk tőle, egyáltalán szörnyű dolgok történhetnek. És akkor még arról nem is beszéltem, mi lesz, ha a Föld mágneses pólusai megcserélődnek. Nos, rossz hírem van: fogalmunk sincs, mi lesz. De – nem vicc – talán a dinoszauruszok ezt is tudják. Nem baj, miután valahogy sikerült felnőnünk, miközben valószínűleg legtöbbször az udvaron játszottunk, undorító bogarakat és csúszómászókat fogdostunk, és fogalmunk nem volt a reformkonyháról, ki tudja, talán még azt is túléljük, ha egyszer csak az iránytűink tótágast állnak.
Legalábbis még egy évig, jövőre ugyanis – figyelem! Lejár a maja naptár. De hogy ez mit jelent? Fogalmunk nincs, talán csak kifogytak a kőből vagy az inspirációból, de a lényeg megint csak az, hogy miért ne féljünk már egy kicsit.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.