Idézzünk szó szerint Igor Matovič szlovák miniszterelnök június 2-án elhangzott, a felvidéki magyaroknak szóló „trianoni” beszédéből: „a mai szlovákiai városok a magyar királyoktól kaptak privilégiumokat, a földesuraktól szabadságot, és fejlődhettek egyfajta helyi demokrácia keretén belül. Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak. (…)

Építsük együtt Szlovákiát közösen. Építsük az együttműködést a V4-eken belül, építsük a közös Európánkat. Találjuk meg a legideálisabb formáját annak realizálására, amit a kormányprogram a nemzetiségek számára tartalmaz. És ha úgy érzik, hogy nem kapnak elég figyelmet, ha a történelmi eseményeknél, vagy a sérelmek tekintetében kimondatlan témák vannak, akkor üljünk le, vegyük át őket, és keressük a lehetséges megoldást és kölcsönös megértést. (…)

A trianoni szerződés aláírásának századik évfordulóján a kezemet nyújtom a közös cselekvéshez közös dolgaink megoldása érdekében. (…) Őszintén szeretném, hogy Dél-Szlovákiában az édesanyák mindenféle félelem nélkül taníthassák gyermekeiket az anyanyelvükre. Hogy egyúttal szeretettel azt is javasolják gyermekeiknek, hogy szlovákul is megtanuljanak, így megtudják, hogy Szlovákia az ő hazájuk is, mely nem másodrangú polgárkért tekint rájuk”.

Néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök a trianoni békediktátum centenáriuma kapcsán a sátoraljaújhelyi emlékműavatáskor fogalmazott meg világos üzenetet a közép-európai országok együttműködési kényszeréről, lehetőségéről és a nemzet határtalanságáról. „Azzal a Szlovákiával, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával, amely büszke nemzeti mivoltára, örömmel építjük a közös jövőt. A történelem megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, a nyugatról és keletről fenyegető veszéllyel szemben megvédjék magukat, és együtt emelkedjenek föl. Az elmúlt tíz évben bebizonyítottuk a szomszédainknak, ha a magyar nemzetrészek életereje összeadódik, az nemcsak nekünk jó, hanem nekik is. Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs” – fogalmazott egyebek mellett Orbán Viktor.

A trianoni döntés századik évfordulójának apropóján hangos sebnyalogatás, gyűlölködő kirohanások, hangulatkeltés helyett a magyar és a szlovák miniszterelnök az erős, de egymást tisztelő nemzetekről, a térségbeli együttműködésről beszélt. Hogy ezekből értett-e valamit a bukaresti vezetés? Aligha. Klaus Iohannis világában egy egészen más régióképet tákoltak össze. Az államelnöki hivatalban kidolgozott, a Legfelsőbb Védelmi Tanács által pedig elfogadott új, 2020-2024-es román védelmi stratégiában attól rettegnek, hogy „egyes országok” dominanciára törekednek a közép-európai térségben. Iohanniséknál veszélyesnek számítanak továbbá „az illiberálisnak nevezett törekvések”, amelyek állítólag terjedhetnek Közép-Európában.

Miközben a térség országai összefogva, de saját jól felfogott érdekeiket érvényesítve nyitnak új történelmi fejezetet, addig Bukarest fél, és az önizolációt választja.