Balogh Levente

Balogh Levente

Történelmi mosolydiplomácia

2019. május 10., 09:432019. május 10., 09:43

2019. május 10., 09:462019. május 10., 09:46

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

A bombasztikus jelzők és a fényes külsőségek azonban nem tudják elrejteni a minden korábbinál nagyobb megosztottságot, ami nem csupán az EU régi és új tagállamainak egy részét, hanem a főbb európai pártokat is jellemzik. Azt, hogy koránt sincs egyértelmű konszenzus arról, mi legyen a közösség jövője, hogyan nézzen ki, hogyan működjön az Európai Unió az elkövetkező években. A találkozót beárnyékoló konfliktusok közül az egyik legfontosabb a Brexit ügye, miután Nagy-Britannia elsősorban önmagával nem képes dűlőre jutni azzal kapcsolatosan, milyen feltételek mellett akar kilépni az EU-ból, mennyire szoros gazdasági és politikai viszonyt akar ápolni az Unióval a távozás után.

Az EU-t leginkább megosztó témák közül azonban toronymagasan kiemelkedik a bevándorlás és a jogállamiság ügye, az, hogy a különböző politikai oldalak milyen megoldásokat kínálnak a migrációs válságra, illetve hogy ki hogyan értelmezi a jogállamiságot, milyen álláspontot foglal el a tagállami szuverenitás és a brüsszeli intézmények befolyásának korlátozása, esetleg további bővítése kapcsán. A migráció kérdése a közelgő EP-választások egyik legfőbb kampánytémája lett, ezért nehéz higgadt vitát folytatni a kérdésben. Annyi egyértelmű, hogy a korábban a bevándorlókkal szemben engedékenyebbnek mutatkozó tagállamok kormányai is belátták: az ellenőrizetlen migráció veszélyt hordoz magában, ezért elsődleges fontosságú az EU-polgárok biztonságának szavatolása. Az ellentétek aközött feszülnek, hogy szükség van-e ellenőrzött migrációra az elöregedő európai társadalmakban hiányzó munkaerő pótlására, vagy nem szabad beengedni még nagyobb idegen kultúrájú tömeget, mert az csak további konfliktusokat gerjeszt, ehelyett a saját népesség gyermekvállalását, önreprodukcióját kell ösztönözni.

A két oldal között komoly ideológiai különbségek feszülnek, az őshonos közösség és a más kontinensekről „importált” munkaerő közötti konfliktusok veszélyét valamilyen homályos multikulturalizmus jegyében bagatellizálni akaró erők következetesen populistának nevezik azokat, akik a kampány hevében néha valóban a túlzásoktól sem visszariadva, de azért mégis csak a józan ész jegyében próbálnak a kockázatokra figyelmeztetni, és alternatívákat felmutatni.
Mindehhez szorosan kapcsolódik a jogállamiság kérdése, amit egyre inkább a nagyobb nyugati tagállamok mindenre kiterjedő befolyását és útmutatását elfogadni nem akaró közép-európaiak megrendszabályozását elősegítő ürügyként használnak. Az igazi szakadék ugyanis itt húzódik: egyre inkább úgy tűnik, hogy Németország és Franciaország, illetve több, hozzájuk csatlakozó, gazdag és befolyásos nyugati tagállam akarja a passzátszelet fújni az EU-ban, a kommunista diktatúra alól harminc éve felszabadult közép- és kelet-európai tagállamoknak pedig afféle másodhegedűsi szerepet szánnak.

Ebben a felállásban a mi feladatunk a Brüsszelből, illetve a nagy nyugati fővárosokból érkező, „progresszív” iránymutatások lelkes helyeslése és azonnali végrehajtása lenne. Csakhogy az EU-t eredetileg azonos jogokkal rendelkező tagállamok laza, elsősorban gazdasági szövetségeként találták ki. Persze ma már szorosabb, politikai unió létezik, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy térségünk tagállamai milyen mértékben hallathatják a hangjukat, és milyen eséllyel érvényesíthetik saját érdekeiket. Ezért is lenne fontosabb a térségbeli együttműködés a brüsszeli, berlini vagy párizsi ukázok szervilis, farkcsóválva végrehajtott teljesítése és az állandó bólogatójánoskodás helyett.

Mindennek lecsapódása az EPP-n belüli egyre mélyebb megosztottság is. Az EU legnagyobb kérdése az, hogy a tagállamok pragmatikus együttműködésén alapuló közösség legyen-e vagy egy központosított, a helyi, partikuláris érdekek artikulálását korlátozó, rosszabb esetben még utópista ideológiák által is vezérelt Európai Egyesült Államok, illetve hogy megtalálható-e a kettő között az egészséges kompromisszum. Kérdéses, hogy a román állam által azóta eladott szászok felépítette, a brüsszeli és a román elnöki mosolydiplomácia díszleteként felhasznált Nagyszebenben a hangzatos, hurráoptimista nyilatkozatokon túlmenően sikerült-e minderre érdemi és megnyugtató válaszokat találni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Mainstream pártok, koalíciós botrányok, megszorítások és kommunista nosztalgia

Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump a háborút választotta?

Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.

Páva Adorján

Páva Adorján

Székelyföld és a román futball agresszorai

Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

A „Fogjuk meg, s vigyétek!” politikájától az „Utánam, vitézek!” politikájáig

Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kit és hogyan büntessünk a megszorítások miatt?

Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.