2013. április 19., 08:462013. április 19., 08:46
Szó sincs semmilyen lenyúlásról, az ételt magyar jellegzetességként hirdetik – ellentétben a szlovákokkal, akik kulturált és barátságos módon az EU-ban is szlovák specialitásként jegyeztették be –, csak éppen egy török gyorsétteremlánc csapott le az ötletre, miután tulajdonosa Magyarországon megismerkedett vele. Akár azt is mondhatnánk: Magyar, török két jó barát / Együtt süti a kalácsát, ha a profit nem kizárólag török zsebbe vándorolna. Ez persze nem a szemfüles török vállalkozó hibája, hanem inkább a mienk. Mintha mi, magyarok Nyugaton csak hátrafelé nyilazni, kultuszfilmekben maradandót alkotni (lásd Kertész Mihály Casablancáját vagy Lugosi Bélát Drakula gróf szerepében), meg atombombát készíteni tudnánk, de egy olyan egyszerű, nemzetünk hírnevét szélesebb körben is öregbítő dolgot, mint a magyar étkezési kultúrát népszerűsítő gyorsétterem-hálózatot, már nem tudunk létre hozni.
Pedig az egyszerű, középosztálybeli nyugati (meg keleti, északi és nem utolsósorban déli) emberek szívébe ezzel tudnánk jobban belopni magunkat, nem az Aranycsapat-nosztalgiával, még akkor is, ha a nagy futballnemzetek veterán szurkolóinak még mindig bepárásodik a szeme, ha meghallja Puskás Ferenc nevét. Kétségtelen, hogy Puskás is jó nemzetbrand, de egy finom kürtőskalács legalább olyan jó, még úgy is, hogy a török vállalkozó saját ízlése alapján kissé bővítette is a kínálatot, és sajtos-olivás, illetve jalapeno csilipaprikás változatot is készít. Jó lenne okulni a kürtőskalács berlini hódításából, és tanulni a törököktől, már csak azért is, mert saját történelmi tapasztalatunkból is tudjuk, hogy a törökök a hódításhoz nagyon értenek.
Úgyhogy jöhetnek a nemzetközi piac és a külföldi ízlelőbimbók meghódítását célul kitűző magyar étteremláncok, amelyek a magyar ételek népszerűsítésével a magyar kultúrára is jobban felhívhatnák a figyelmet – persze nem a kádári időkben lebutított, neoprimitív ízetlen gulyás – tocsogós pörkölt –, műízű hortobágyi palacsinta szintjén. Emellett más jellegű ételeket is forgalmazhatnának, például török kebabot vagy köftét – természetesen kissé magyarosítva, házi Erős Pistával vagy tokaji mártással nyakon öntve. Mert azért valahogy az olajbogyós kürtőskalácsért is vissza kell vágni.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!