Szép csendben, amolyan jóféle veszett fejsze nyeleként ült el a kisstílűnek alig mondható hollandiai műkincslopás körüli hullámverés.
2013. szeptember 03., 19:212013. szeptember 03., 19:21
Helyesebb lett volna azt mondanom, hogy füstbe ment az egész felhajtás, de máig nem egyértelműen biztos, hogy egyetlen \"úri\" gesztussal a lángok martalékává tette-e az egyik tolvaj orgazda anyja mind a hét remekművet, vagy csak kettőt dobott a tűzbe. Több variáns merült fel, vallomások és ellenvallomások érték egymást, szakvélemények és ezek fordítottja, de végeredményben a teljes vagy éppenséggel a töredék igazság kiderítése az nem is az én dolgom, hanem a többé-kevésbé profi nyomozószerveké.
Engem ehelyt az érdekel, hogy közhírré tegyem sokirányúan hasznos ötletemet. Bevallom, amikor először hallottam a hírt, azonnal beugrott az alábbiakban részletesen kifejtendő gondolatsor, nem hüledeztem, nem ijedeztem – rögtön tudtam, milyen irányban kell lépni: felsőfokú tolvajképzőre van szükség. Ha netán valaki félreértené, egyáltalán nem arról van szó, hogy a lopás magasiskoláját szeretném kijáratni az arra jelentkezőkkel, ebben ugyanis már-már akadémiai szinten jártasak a velünk egyazon országban kenyerüket evők közül sokan.
Bizonyság erre a rotterdami mesterakció. A baj a műtárgyak elemelése után kezdődött: valójában nem tudták, mit lopnak el, illetve az elcsórt képeknek mi az értéke. Továbbmenve: ha esetleg a tolvajok tudták is volna, felmenőiknek sejtelmük sem volt a modern festészet nagymestereiről. Helyben vagyunk: a művészetek története, ide értve az iparművészetet és a kézművességet, alaptantárgy volna a tolvajképzőben.
Egy röpke magyarázat: annyit úgyis tudnak, hogy hegedűt, zongorát esetleg üstdobot lopnak-e el, na de a hangszerek márkája az egyáltalán nem közömbös. Továbbá némi kis dráma- és filmtörténetet sem ártana előadni a hallgatóknak, hogy az elmúlt idők eseteiből okulva elkerüljék a csapdákat.
Egyelőre eddig jutottam, mert megfordult ugyan a fejemben a matematika oktatása is, de aztán észbe kaptam: a pénzszámlálás a tolvajlás járulékos szakmája, a bankrablásokról nem is szólva. Itt aztán megrekedtem: a túljelentkezést elkerülendő csak a gyakorló tolvajok, illetve az örökükbe lépni kész utódaik jelentkezhetnek-e vagy minden, orgazdaként számba jövő pereputtyuk. Nem tudom, de nem is foglalkozom vele tovább: az ötletet kikürtöltem, jogdíjra nem tartok igényt, most már az intézményalapítókon a sor!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!