A kijevi, pozsonyi és bukaresti magyar nagykövetet kiutasítanák, esetleg a hadsereget is készenlétbe helyeznék, az Európai Parlament balliberális és néppárti képviselői szenvedélyes beszédekben ostoroznák a náci vétetésű revizionista, a 21. századi Európába nem illő politikát, valószínűleg felmerülne Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztése, a neki járó uniós források teljes megvonása is.

Persze ma Magyarországon józan gondolkodású, felelős politikusnak meg sem fordul ilyesmi a fejében, hiszen a kormány hivatalos doktrínája a határok fölötti nemzetegyesítés, lehetőleg együttműködve a szomszédos országokkal, hogy a folyamatnak az egész régió, minden nemzet a nyertese legyen. Romániában azonban más szelek fújdogálnak.

Itt Marcel Ciolacu, a kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD), egyben a képviselőház elnöke beszélt arról egy interjúban, hogy Romániának, igenis, be kell kebeleznie Moldovát. Ő persze egyesülésről beszélt, amit azzal indokolt, hogy meg kell akadályozni, hogy a Pruton túli ország ismét orosz érdekszférába kerüljön.

„Moldova belépése az Európai Unióba legkevesebb tíz évig elhúzódhat, de van egy rövidebb változat: Románia egyesül a Moldovai Köztársasággal, a Moldovai Köztársaság pedig Romániával” – mondta Ciolacu. Márpedig ez egyenértékű azzal, mintha Kövér László nyilatkozott volna hasonlót Magyarország és Erdély újraegyesülésének szükségességéről. Mégsem tört ki nemzetközi botrány, pedig mégiscsak arról van szó, hogy egy európai uniós tagállam egyik legfőbb közjogi méltósága a határok módosítását akarja. Nem bélyegezték meg, hogy Putyin malmára hajtja a vizet, nem bolydultak fel az európai kancelláriák, még Daniel Freund német zöldpárti EP-képviselő sem osztotta meg az ügy kapcsán az aggodalmait, pedig a magyar kormányfő szurkolói sálja kapcsán nem tudott ellenállni ennek a késztetésnek.

Pedig Ciolacu mindezzel nincs egyedül: Nagyvárad jelenlegi, kizárólag románokból álló városvezetése sem érezte úgy, hogy bármi kivetnivaló lenne abban, hogy a december elsejei román nemzeti ünnepen szervezett megemlékezéseken egy csoport a Romániának nem volt határa a Pruton feliratú molinót emelt a magasba – olyannyira nem, hogy közleményéhez ezt a képet is csatolta. Pedig ez a „szerelem” meglehetősen egyoldalú, hiszen egy friss felmérés szerint a moldovaiak 47,4 százaléka nemmel szavazna egy, az egyesülésről szóló népszavazáson, 4,3 százalék pedig részt sem venne rajta.

Nem mintha ezzel Ciolacu és a többi „egyesüléspárti” román politikus ne lenne tisztában. Mint ahogy azt is nagyon jól tudják, hogy Románia számára több problémát jelentene Moldova bekebelezése, mint jótéteményt.

Amíg a transznisztriai konfliktus nem zárul le, addig sem a NATO, sem az EU nem adná rá áldását, de ha le is mondana a területről, akkor ott húzódna egy de facto orosz exklávé Ukrajna és a megnagyobbodott Románia között. A gagauz autonómiát sem tudnák sem kiköpni, sem lenyelni – felszámolni nem lenne komilfó, ha viszont nekik jár, akkor a magyaroknak is meg kellene adni. Már ha a gagauzok egyáltalán hajlandóak elfogadni a Romániához való csatlakozást – erre nem vennénk mérget. És akkor még nem beszéltünk arról, milyen gazdasági terhet jelentene Európa egyik legszegényebb országa Románia számára, ahol a saját oktatási, egészségügyi és szociális intézmények fenntartása is alig leküzdhető kihívást jelent. Egyértelmű, hogy Ciolacu és minden más „Moldovázó” román politikus csupán a román szíveknek oly kedves nacionalista-irredenta kampánnyal próbál hangolni a soron következő választásokra, amelyek jó esetben 2024-ben, koalíciós szakítás esetén viszont akár már jövőre következnek.

A hangzatos retorika csak rövid távú politikai érdekeket szolgál, de hosszabb távú hatásai is lehetnek.

Nem árt ugyanis, ha minden, Moldovára ácsingózó román politikus tudatosítja magában: ha folyamatosan a határok módosítását emlegetik, ne adj’ Isten, ha hivatalos politikává próbálják tenni az egyesülés témáját, azzal minden más európai határmódosítási szándékot is legitimálnak.