2011. november 25., 10:152011. november 25., 10:15
A szélsőjobboldali nacionalista akciócsoport honlapján közölt felhívás szerint azok csatlakozását várják, „akik megelégelték a magyar szeparatisták alkotmányellenes megnyilvánulásait, és akik számára fontos a Hargita, Kovászna és Maros megyei, saját földjükön idegenné vált románok sorsa”.
Az Új Jobboldal tavaly Marosvásárhelyen, két éve pedig Sepsiszentgyörgyön erősítette meg: az erdélyi magyarok számára örök traumaként felsejlő napot itt, a szülőföldön lehetetlen kellő ellenszenv, undor vagy gyűlölet nélkül megélni. Mindkét helyen megpróbálták betiltani az Új Jobboldal felvonulását, de hiába – idén is várhatóan az egyéb december elsejei rendezvényeken élősködve üvöltik majd a székelyeknek, hogy a föld, amin élnek, nem az övék. Ezzel együtt a mindenkori román politikai vezetés kitartottjainak provokációira eddig nem érkezett meg az általuk várt válasz, ugyanis az okosabb hallgat elvét követve a magyar közösség nem vette fel a kesztyűt.
A romániai közvélemény is ehhez van szokva, a Iancu-bábut akasztók bohóckodásai sem adtak stabil széket a habzó szájjal valós magyar veszélyről hadováló agitálók alá.
Azt viszont senki nem garantálhatja, hogy végtelen a székely tűrőképessége. Erről tanúskodik Antal Árpád tegnapi kijelentése is, miszerint lassan betelik a pohár, és ha két éve Szentgyörgyön 10 ezer ember állta volna el a provokálók útját, most nem vonulnának fel Csíkszeredában. Érdekes fordulat: a nyilatkozat az első olyan állásfoglalásnak tűnik ebben a kényes ügyben a minden téren visszafogott RMDSZ egyik hangadója részéről, amely nemcsak az erdélyi magyarság eszére, hanem az erejére is hivatkozik. Nem valószínű, hogy ezzel az Új Jobboldalt meg lehet ijeszteni, sőt, de könnyen megtörténhet, hogy a tömegben rejlő erő puszta jelenléte végre elgondolkodtatná a szálak mozgatóit, mivel is játszadoznak.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.