2009. november 20., 11:432009. november 20., 11:43
Hogy ez mennyire így van, az elmúlt két hónap történései is fényesen igazolják. Az államfői tisztség azért fontos a pártok számára, mert ebben látják annak a lehetőségét, hogy bebiztosítsák stabil vezető szerepüket. A francia mintára kialakított félelnöki rendszer sokkal aktívabb szerepet szán az államfőnek, mint a kancellári típusú berendezkedés, az elnök tevékenyen részt vehet a kormányalakításban és a belpolitika tematizálásában.
Hogy ez mekkora lehetőséget jelent, Traian Băsescu mutatta meg, aki már mandátuma kezdetén bejelentette: aktívan kívánja kihasználni az elnöki jogkör adta lehetőségeket – majd ezt odáig fejlesztette, hogy az alkotmányos kereteket feszegetve immár vissza is él hatáskörével annak érdekében, hogy saját pártját helyzetbe hozza. Ezért az elkeseredett egymásnak feszülés a pártok között: a győztes mindent visz, és immár a választópolgárok többségének friss felhatalmazásával alakíthatja szája íze szerint a koalíciókat.
Számunkra, romániai magyarok számára ugyanakkor az elnökválasztás az a megmérettetés, amelyen az esélytelenek nyugalmával dőlhetünk hátra. Az RMDSZ saját ereje demonstrálása céljából rendszerint elindítja saját jelöltjét, ám előfordulhat, hogy ez most visszaüt. Eddig ugyanis mindig a szövetség valamelyik ismert nagyágyúját dobták be. Kelemen Hunor viszont nem biztos, hogy rendelkezik azzal a renoméval és karizmával, ami akár a magyarság számarányának megfelelő szavazatmennyiséget hozhat.
Ugyanakkor az a megoldás is visszás, amelyet az MPP javasolt: a vitathatóan jobboldali, az autonómiát zsigerből elvető jelenlegi államfő támogatására való unszolás azzal egyenértékű, mintha azon kéz csókolgatására buzdítana, amely amúgy folyamatosan pofoz. Ezért talán az a legjobb, ha az első fordulóban mindenki a jelöltek személyiségét, tetteit és szavait mérlegelve, a lelkiismerete szerint szavaz vagy marad otthon. Aztán – ha lesz – így tesz a második fordulóban is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok