2009. november 20., 11:432009. november 20., 11:43
Hogy ez mennyire így van, az elmúlt két hónap történései is fényesen igazolják. Az államfői tisztség azért fontos a pártok számára, mert ebben látják annak a lehetőségét, hogy bebiztosítsák stabil vezető szerepüket. A francia mintára kialakított félelnöki rendszer sokkal aktívabb szerepet szán az államfőnek, mint a kancellári típusú berendezkedés, az elnök tevékenyen részt vehet a kormányalakításban és a belpolitika tematizálásában.
Hogy ez mekkora lehetőséget jelent, Traian Băsescu mutatta meg, aki már mandátuma kezdetén bejelentette: aktívan kívánja kihasználni az elnöki jogkör adta lehetőségeket – majd ezt odáig fejlesztette, hogy az alkotmányos kereteket feszegetve immár vissza is él hatáskörével annak érdekében, hogy saját pártját helyzetbe hozza. Ezért az elkeseredett egymásnak feszülés a pártok között: a győztes mindent visz, és immár a választópolgárok többségének friss felhatalmazásával alakíthatja szája íze szerint a koalíciókat.
Számunkra, romániai magyarok számára ugyanakkor az elnökválasztás az a megmérettetés, amelyen az esélytelenek nyugalmával dőlhetünk hátra. Az RMDSZ saját ereje demonstrálása céljából rendszerint elindítja saját jelöltjét, ám előfordulhat, hogy ez most visszaüt. Eddig ugyanis mindig a szövetség valamelyik ismert nagyágyúját dobták be. Kelemen Hunor viszont nem biztos, hogy rendelkezik azzal a renoméval és karizmával, ami akár a magyarság számarányának megfelelő szavazatmennyiséget hozhat.
Ugyanakkor az a megoldás is visszás, amelyet az MPP javasolt: a vitathatóan jobboldali, az autonómiát zsigerből elvető jelenlegi államfő támogatására való unszolás azzal egyenértékű, mintha azon kéz csókolgatására buzdítana, amely amúgy folyamatosan pofoz. Ezért talán az a legjobb, ha az első fordulóban mindenki a jelöltek személyiségét, tetteit és szavait mérlegelve, a lelkiismerete szerint szavaz vagy marad otthon. Aztán – ha lesz – így tesz a második fordulóban is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok