2011. október 13., 07:442011. október 13., 07:44
Ezen kívül azonban ég és föld a különbség az amerikai kosaras és a román kézis brutális meggyilkolásának levonható tanulságai és várható következményei között. A Cozma-ügyben a magyar rendőrség néhány nap leforgása alatt elfogta a Veszprémben légióskodó sportoló külföldre szökött gyilkosait, azok cinkosait, egy évvel később megtörtént a vádemelés, idén júniusban pedig az alapfokon eljáró bíróságon megszületett a nem jogerős ítélet: életfogytiglan az első- és másodrendű vádlottra, húsz év fegyház a harmadrendűre. És közben a nyomozó hatóság maradéktalanul feltárta a Cozmára és csapattársaira támadó bűnbanda korábbi illegális tevékenységét is. Ezzel ellentétben a Hardyra halálos csapást mérő Adrian Tănăsoaia nyomát ma is bottal ütné a román rendőrség, ha az elkövető nem adja fel magát. A giurgiui nyomozók kezdettől fogva tagadták, hogy az elkövetőnek köze lenne a helyi alvilághoz, holott a média feltárta: a tettes a tragikus éjszakán is annak a bűnbandának a tagjaival dorbézolt, amely prostitúcióból, uzsorázásból, a szerencsejáték-iparból tett szert tetemes vagyonra.
Jó kérdés – és erre a főügyészség igyekszik megtudni a választ –, miért nem indított eddig bűnvádi eljárást a nyomozó hatóság a dunai kikötővárost terrorizáló romaklán tagjai ellen. És miért nyerhette vissza tisztségét a bíróságon az a megyei rendőrfőkapitány, akit éppen amiatt mozdított el székéből, és fokozott le a belügyminisztérium, mert az ellene indított fegyelmi eljárás feltárta, hogy semmilyen intézkedést nem foganatosított a bűnbandák ellen. A Hardy-ügyben egyelőre a szakszerűtlenül eljáró kórházi és mentőorvosok pénztárcája bánta a bűnös hanyagságot, a romániai viszonyokat ismerve azonban félő, hogy ezzel zárul is a kör. Amikor ugyanis a giurgiui maffiózók manelebulijain kormánypárti politikusok rázzák a rongyot, kevés az esély a rendőrséget és az ügyészséget madzagon ráncigáló alvilág felszámolására. Pedig tisztogatnivaló az ország más pontján is akad.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.