Balogh Levente

2019. április 05., 08:10

Timmermans szereptévesztése

A világért sem szeretnénk, ha úgy tűnne: egyetértünk azzal, ahogy a névleg Viorica Dăncilă – valójában Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – vezette kabinet kormányoz a gazdaság, az oktatás, a szociális szféra és persze az igazságszolgáltatás terén.

A kabinettel szemben megfogalmazott bírálatok zöme helytálló – onnan, hogy tökéletesen koncepciótlan a gazdaságpolitikája, amelynek egyetlen stabil eleme az osztogatás, noha nincs miből, addig, hogy bizony van alapjuk azoknak a vádaknak, miszerint az igazságszolgáltatás működését szolgáló törvények módosításának okai között elég nagy mértékben nyom a latban az, hogy Dragnea megússza a jogi felelősségre vonást. Csakhogy az a mód és hangnem, ahogy a kormánnyal szemben az Európai Bizottság, különösen pedig annak első alelnöke, Frans Timmermans az elmúlt napokban föllépett, egyrészt már a stílusa miatt is elfogadhatatlan, másrészt kontraproduktív is.

Az EB-alelnök ugyanis úgy állt ki a pulpitusra, és úgy beszélt, mint egy szigorú tanár, aki megfeddi a renitenskedő diákot, és drasztikus retorziókkal fenyegeti. Márpedig Timmermanst pozíciója nem jogosítja fel arra, hogy bármely tagállamról így beszéljen, legyen az Románia, Magyarország vagy akár Németország – bár megkockáztatjuk, hogy utóbbi esetében nem is nagyon merne ilyen hangnemet megütni. Ő ugyanis nem tanár, nem gyám, és nem is helytartó, aki kioktató hangnemben beszélhet az „alárendeltekkel”, mint ahogy Brüsszel sem a Fényes Porta vagy Moszkva – még akkor sem, ha az EB-nek alapvetően az uniós szerződések betartásának felügyelete is a hatáskörébe tartozik. Timmermans azonban úgy dobálózott a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértésére vonatkozó vádakkal, és úgy fenyegetőzött, hogy minderről nem vett tudomást.

Csak az a gond – és ismételjük: mi sem értünk egyet maradéktalanul a kormány igazságügyet érintő döntéseivel –, hogy a jogállamiság sérelme sajnos az utóbbi időben olyan bunkósbot lett, amivel bárkire le lehet csapni, aki valamilyen okból nem tetszik az EU nagyobb tagállamai vezetőinek, illetve a brüsszeli bizottság illetékeseinek. Az pedig különösen visszatetsző, hogy Timmermans – és Antonio Tajani EP-elnök is – úgy aggódik a romániai igazságszolgáltatás függetlenségéért, hogy közben arra próbálja rávenni a román illetékeseket: hassanak oda, hogy az ő szájuk íze szerint alakuljon a Laura Codruța Kövesi volt DNA-főügyész elleni eljárás.

Lehet persze vitatni a Kövesi ellen elrendelt bűnügyi felügyelet szigorának indokoltságát, de azért nem igazán emlékszünk arra, hogy Brüsszel ugyanígy aggódott volna, amikor a DNA futószalagon hurcolta meg a nyilvánosság előtt a bilincsbe vert politikusokat, üzletembereket, vagy hogy összevonta volna a szemöldökét, amikor kiderült, hogy nem állnak a meghurcolt illetékesekkel szembeni vádak. Arról nem is beszélve, hogy az EB illetékesei akkor valahogy nem méltóztatnak aggódni a román jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a politikai beavatkozás miatt, amikor a magyar közösség intézményeitől vagy tagjaitól lopnak el mondvacsinált okokra hivatkozva jogerős bírósági ítéletekkel ingatlanokat, vagy amikor a DNA rosszindulatú keresztkérdésekkel zaklat magyar szülőket csak azért, mert egy bizonyos iskolába merték íratni a gyereküket – mint a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium esetében. Ráadásul az EB alelnöke éppen hogy érveket adott a bukaresti kormány kezébe, amely most egyáltalán nem alaptalanul vádolhatja azzal, hogy kettős mércét alkalmaz, amikor bele akar szólni egy éppen zajló bűnvádi eljárás menetébe.

Timmermans szereptévesztése persze nem véletlen: mint az európai szocialisták csúcsjelöltje az EB-elnöki posztra – már arra az esetre, ha nyernének az EP-választáson – máris kampányba kezdett. És mivel a legfőbb ellenfél néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber már hozott egy kisebb áldozatot a Fidesz tagságának felfüggesztésével, hogy eleget tegyen a párton belüli balliberális irányba húzó erőknek, illetve hogy ne rontsa az együttműködés esélyeit a szocialistákkal, most ő is igyekszik az igazság rettenthetetlen bajnokának szerepében tetszelegni azáltal, hogy a saját pártcsaládjába tartozó, de rossz hírű román szocialisták által irányított bukaresti kormányt pocskondiázza.
Márpedig ilyen körülmények között ezzel nemcsak a saját, hanem az EB hitelességének is sokat árt.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...