Nem mindennapos eseménynek lehettek tanúi múlt szombaton a kolozsvári Széchenyi téren sétálgatók: magyar és román ajkú polgárok együtt tüntettek Erdély önrendelkezéséért.
2013. május 23., 08:042013. május 23., 08:04
Bár csupán tucatnyi embert mozgattak meg az egyik közösségi portálon immár több mint ötezer támogatót számláló csoport létrehozói, mégis sikeresként értékelték kezdeményezésüket – a főszervező szerint kétévnyi internetes mozgolódás után jó volt kilépni a virtuális térből, és végre az utcán is hangot adhattak autonómiaigényüknek.
A kék-piros-sárga alapú, turulmadaras, napos-holdas, hétbástyás címerrel ellátott zászlók zavartalanul lobogtak a napsütésben, miközben a résztvevők felolvasták a Románia kormányának és parlamentjének címzett beadványukat, amelyben autonómiát követelnek Erdélynek és Kolozsváron székelő regionális kormányt. A szöveg ezzel a mondattal zárul: „Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!\"
Bár a kolozsvári esemény hordereje gyakorlatilag kimutathatatlan, azért mindenképpen figyelemfelkeltő akciónak tekinthető. Jól tudjuk, hogy sok erdélyi román gondolkodik ugyanúgy, mint mi, csak még sohasem láttuk őket egy helyen. Hogy mi, de még inkább Bukarest is lássa végre, nem csak politikai vagy kocsmai szólamok szintjén él az önrendelkezési igény, hanem közösségi, nemzeti hovatartozástól független akarat áll mögötte.
A megnyilatkozási tér pedig nem lehet más, mint az utca: ki kell csalni a nap alá mindenkit, akire már nem hat a tömeges agymosás, és túllát a pillanatnyi egyéni bajain. A márciusi marosvásárhelyi autonómiatüntetés felemelő hangulata a bizonyíték arra, hogy a felvonulás olyan eszköz, amely jól szolgálhatja a célt – nem kell félni tőle. Mert el kell hinni végre: a közös tér ma Erdélyben nem a bajkeverőké vagy a megtorlóké, hanem azoké lehet, akik szívükön viselik tágabb otthonuk sorsát.
Ez az irány, amelyet a jelenlegi, a Dâmboviţa-partról fújó erős ellenszélben követni kell. És ebbe az irányba kellene bevezetni a román többség élhető közösségben gondolkodó tagjait is. Mi, magyarok egyelőre csak annyit tehetünk, hogy példát mutatunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!