2012. június 01., 09:102012. június 01., 09:10
Ez nem azt jelzi, hogy az állam azt sem tudja, mit kezdjen töménytelen vagyonával , csupán azt, hogy egyrészt az egyenlők között ma is vannak egyenlőbbek, másrészt azt, hogy a frissen hatalomra került szocialista-liberális kormány ugyanúgy az ortodox egyházat tekinti egyik legfőbb partnerének a magyarlakta erdélyi települések etnikai és vallási arányainak megbontásában, mint elődei. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen egyrészt kampány van, és a Nyírő-újratemetés kapcsán a bukaresti hatóságok részéről tapasztalt ámokfutás (amit az sem enyhít, hogy a magyar fél sem teljesen támadhatatlan az ügyben) már jelezte: a magyar kártya kijátszása továbbra is része marad a kabinet kampánystratégiájának.
Másrészt vannak távlatibb, „magasztosabb” célok is: arra számítanak, hogy az államegyházként funkcionáló román ortodoxia segítségével egyszer sikerül teljes mértékben, véglegesen meghódítani a még ma is nagyszámú magyar által lakott vidékeket. A bankfiók épületére az ortodox egyháznak amúgy egyházként nincs szüksége, hiszen az ország egyik legvirágzóbb vállalkozása, éves bevétele eléri a 90 millió eurót. A hódítás letéteményeseként viszont annál inkább, hiszen minden, magyar közegben ortodox kézbe kerülő ingatlan egyben azt is jelenti, hogy az román kézbe került.
Ha a kormány komolyan gondolja az ajándékozást, akkor valóban itt az ideje a nemzetközi közvéleményhez fordulni. A hivatalos EU ódzkodása a kereszténységtől ez esetben abszurd módon akár még kapóra is jöhet – most akár még Daniel Cohn-Bendit-et és elvtársait is szívesen látnánk, hogy az erdélyi és partiumi városok főterén tüntessen a fasiszto-klerikális reakció kisebbségellenes lépései ellen. Persze komolyabb fellépésre is szükség lesz – abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy a hagymakupolás térhódítás magától nem áll le.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok