Arról az öt halálos áldozattal és közel négyszáz sebesülttel járó pogromról, amely ma is gennyes sebként éktelenkedik a posztkommunista Románia testén. Hiszen ugyanúgy temetetlen halottja az ország, Erdély újkori történelmének, mint az 1989-es forradalom vagy a későbbi, több hullámban lezajlott bányászjárások. Több mint két évtized elteltével is homályban tapogatózunk, nem tudjuk, kik voltak a rendszerváltó decemberi harcokban katonákat, civileket kivégző rejtélyes „terroristák”, kik tervelték ki a marosvásárhelyi összecsapásokat, kik bujtatták fel és hívták Bukarestbe a Zsil-völgyi vájárokat.
Jobban mondva egy részüket nagyon is ismerjük, hiszen minden háttérdöntés, valamenynyi főszereplő kiléte nem maradhatott titokban. Csakhogy kevés kivételtől eltekintve ezeket a machinátorokat a mai napig nem vonták felelősségre. Fekete március esetében a román állam a történteket lezárta hét magyar cigány és Cseresznyés Pálék elítélésével, és hallani sem akar a vásárhelyi dosszié újranyitásáról. A magyarok minden évforduló alkalmával felidézik a ’90-ben történtek tanulságait, hozzájuk csatlakozva pedig elégtételt, a felelősök megbüntetését követelik olyan román értelmiségiek, mint például Smaranda Enache.
A kör azonban ezzel be is zárul, és jogos, de hiábavalónak tűnő követelés marad a budapesti konferencia részvevőié, miszerint a mai román vezetőknek egyaránt meg kell követniük Marosvásárhely magyar és román közösségét, amiért a bukaresti hatalom 1990-ben kockára tette a két közösség együttélését. Ennél is kiábrándítóbb, hogy ma Marosvásárhelyen ismét feszültség uralkodik románok és magyarok között, ráadásul szintén a magyarság anyanyelvhasználatának, oktatásának ügyében. Márpedig teljes bizonyossággal nem lehet kizárni, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, ha a közelmúlt megválaszolatlan kérdéseit sem sikerült megnyugtatóan tisztázni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok