2010. március 26., 10:362010. március 26., 10:36
Az ötletnek csak tapsolni lehet, hiszen mennyire unalmas már, hogy még a legjobb filmek megtekintése közben is csak passzív befogadók vagyunk, pedig mennyivel izgalmasabb lenne az egész, ha közvetlenül mi mondhatnánk meg a kor miatt kissé már remegő kezű Bruce Willisnek a Drágán add az életed nyolcadik részében, hogy az időzített bomba melyik kábelét vágja el.
Sőt a gyakorlatot ki lehetne terjeszteni az élet minden szegmensére, hiszen számos olyan, bennünket érintő esemény van, amelyeket szintén csak kívülállóként szemlélünk. Itt van mindjárt a sport. Az nem járja, hogy kemény pénzeket teszünk fel valamelyik elitcsapatra, aztán már csak annyi szerep hárul ránk, hogy a televíziók előtt a körmünket rágva várjuk, hogy a fiúk ne bénázzák el a meccset.
Milyen klassz lenne, ha például a Bajnokok Ligája elődöntőjében Messi átvenné a labdát, majd hirtelen megállna (természetesen a többi játékos is a helyén maradna), majd elővenne egy telefont, amelyen felhívná valamelyik szurkolót, hogy kikérje a véleményét: forduljon kapura, és vegye célba a hosszú felsőt, esetleg mutasson be egy parádés cselkombinációt, vagy csak egyszerűen passzoljon?
De természetesen a politika is alkalmas terep a gyakorlat alkalmazására. Mondjuk, amikor a kormányfő beszédet mond, amelyben olyasmiket állít, hogy az alkotmányból semmiképp sem lehet törölni egy nem létező dolgot (Románia nemzetállami mivoltát) rögzítő passzust, akkor egyszer csak felhívna a miniszterelnöki kabinet.
Mi meg közölhetnénk vele, hogy ezek után vagy adja vissza az alkotmányjogászi diplomáját, és a továbbiakban vagy kaszásként keresse a kenyerét egy aratóbrigádban, vagy üljön be egy hűvös könyvtárba, és tanulmányozza néhány, Romániánál régebb óta létező ország alaptörvényét, de a miniszterelnöki hivatalt a továbbiakban lehetőleg messziről kerülje el. Ja, és ez nem a Legyen ön is milliomos: itt a telefonos segítség tanácsainak elfogadása nem opcionális.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok