2010. március 26., 10:362010. március 26., 10:36
Az ötletnek csak tapsolni lehet, hiszen mennyire unalmas már, hogy még a legjobb filmek megtekintése közben is csak passzív befogadók vagyunk, pedig mennyivel izgalmasabb lenne az egész, ha közvetlenül mi mondhatnánk meg a kor miatt kissé már remegő kezű Bruce Willisnek a Drágán add az életed nyolcadik részében, hogy az időzített bomba melyik kábelét vágja el.
Sőt a gyakorlatot ki lehetne terjeszteni az élet minden szegmensére, hiszen számos olyan, bennünket érintő esemény van, amelyeket szintén csak kívülállóként szemlélünk. Itt van mindjárt a sport. Az nem járja, hogy kemény pénzeket teszünk fel valamelyik elitcsapatra, aztán már csak annyi szerep hárul ránk, hogy a televíziók előtt a körmünket rágva várjuk, hogy a fiúk ne bénázzák el a meccset.
Milyen klassz lenne, ha például a Bajnokok Ligája elődöntőjében Messi átvenné a labdát, majd hirtelen megállna (természetesen a többi játékos is a helyén maradna), majd elővenne egy telefont, amelyen felhívná valamelyik szurkolót, hogy kikérje a véleményét: forduljon kapura, és vegye célba a hosszú felsőt, esetleg mutasson be egy parádés cselkombinációt, vagy csak egyszerűen passzoljon?
De természetesen a politika is alkalmas terep a gyakorlat alkalmazására. Mondjuk, amikor a kormányfő beszédet mond, amelyben olyasmiket állít, hogy az alkotmányból semmiképp sem lehet törölni egy nem létező dolgot (Románia nemzetállami mivoltát) rögzítő passzust, akkor egyszer csak felhívna a miniszterelnöki kabinet.
Mi meg közölhetnénk vele, hogy ezek után vagy adja vissza az alkotmányjogászi diplomáját, és a továbbiakban vagy kaszásként keresse a kenyerét egy aratóbrigádban, vagy üljön be egy hűvös könyvtárba, és tanulmányozza néhány, Romániánál régebb óta létező ország alaptörvényét, de a miniszterelnöki hivatalt a továbbiakban lehetőleg messziről kerülje el. Ja, és ez nem a Legyen ön is milliomos: itt a telefonos segítség tanácsainak elfogadása nem opcionális.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok