2012. február 09., 10:372012. február 09., 10:37
Csupa borzalom, hidegrázás, behavazott utak, mentőben szülő anyák, didergő hajléktalanok, kongó iskolák, elakadt kamionok és főként hős riporterek, akik úgy vágnak utat maguknak a szélben és hóban, akárcsak Amundsen, és ha nincs szakálluk, akkor a divatos széldzsekijük szőrmés kapucnijára fagynak méteres jégcsapok. Itt állok, másként nem tehetek, én is a télről írok, egyrészt mert az van, másrészt mert egyebet nem nagyon hallok.
Egy ideje már csak így köszöntenek: kutya hideg van, veszettül havaz, nem indul az autóm, fogy a fa. Erre én ilyeneket szoktam válaszolni, hogy de szikrázóan süt a nap, vidáman ropog a hó, és mínusz húszban még a termopánon is kinyílik a jégvirág. De már nem bírom sokáig, s ha ez így megy tovább, még a végén én is elcsodálkozom és elszörnyedek attól, hogy tél van. És hogy a tél nem olyan, mint a nyár, ha idézhetem a nem annyira klasszikus, de legalább élő hajóskapitányt. Még nem búsulok, de közben én is gondolok arra, hogy otthon eddig kettéfagyott a macska, vagy a forgószél elrepítette a kutyát, aki nem Totó, hanem Csolovec, de annál inkább. Vagy eszembe jut, hogy megyek haza, ha eltűnt az út a hóban, főleg miután Zsófi kijelentette, hogy ő egy tapodtat sem lép gyalogosan a sötét havas mezőben.
Erre mondjuk még nem is volt szükség, de elméletben megfuttattuk. Nem Zsófit, a lehetőséget. Vagy például folyton azt dúdolom, hogy „betemetett a nagy hó, erdőt, mezőt, rétet, minden, mint a nagyanyó...”. Különcködhetnék, és írhatnék például a nyárról, de hosszas koncentrálással legfeljebb egy pár cseresznyét tudok magam elé vizionálni. De most azt sem akasztanám a fülembe, hanem forró gyümölcsteát főznék belőle. Mondjuk a kormány kiütötte a telet egy szimpla lemondással, azóta mintha kitavaszodott volna a televíziókban, már senkit nem érdekel „Tél Tábornok”, annál inkább, hogy mivel írja tele pártja tiszta lapját a korábbi titkosszolga.
És én visszasírom a telet, pedig még javában tombol. Mert mégis érdekesebb volt azt nézni a híradóban, miként zokog kétségbeesetten a néni, hogy mentsék meg, miközben mintegy kilométernyire akadt el az otthonától, és nem légvonalban. Ez mondjuk Bukarestben volt, de a székely kisfaluból is telefonáltak már a katasztrófavédőkhöz, hogy jöjjenek, mert autóval nem tudnak kiállni az udvarról. Mert autó az volt, na de hólapát!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.