2011. augusztus 05., 07:572011. augusztus 05., 07:57
Gesztusához karakán indoklást is mellékelt: saját bevallása szerint azért távozik, mert a költségvetés-kiegészítés során tárcája nem kapta meg az általa szükségesnek tartott összeget. E magyarázat alapján olyan tárcavezető alakja rajzolódik ki, aki inkább lemond a magas beosztásról, de nem hajlandó úgy dolgozni, ha nem biztosítják az általa irányított ágazat számára a megfelelő anyagi forrásokat.
Persze a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Cseke tevékenységét már eddig is számos bírálat érte, emlékezzünk csak a tavalyi tragédiára egy bukaresti szülészeten, amelynek során az ott keletkezett tűzben több újszülött is életét vesztette. Volt, aki a miniszteri felelősség elve alapján már akkor a lemondását követelte, de azóta már Băsescu államfő és az IMF is éles hangon bírálta az egészségügyi rendszert a késlekedő reformok miatt. Tény ugyanakkor az is, hogy az egészségügy egyike a legnépszerűtlenebb tárcáknak. A forrásigényes rendszer irányítása, a költségvetési lukak tűzoltómunkával történő foltozgatása népszerűséget nem, viszont annál több ellenséget hoz. Nem véletlen, hogy a PDL „nagylelkűen” átengedte az RMDSZ-nek a tárcát. Ehhez képest Cseke mandátuma alatt valami reformféle valóban beindult a rendszerben, még ha felemásan is. Ráadásul az is tény, hogy jobb helyeken az egészségbiztosító is az egészségügyi miniszter irányítása alatt áll.
Cseke vesszőfutásának okai közül nem hagyhatjuk ki a koalíciós nézeteltéréseket sem. Az RMDSZ ellenszegült Băsescu közigazgatási átszervezési terveinek, így aztán az RMDSZ-es tárcák kevesebb pénzt kapnak, a szövetség minisztereit pedig az államfő különös igyekezettel szapulja. Ráadásul a biztosító függetlenségének elvesztése is érzékenyen érintené a PDL-t, hiszen az óriási pénzekkel gazdálkodik – tehát kitűnő kifizetőhely a párt csókosai számára. Mindennek fényében pedig aligha valószínű, hogy Cseke utódja sokkal hatékonyabbnak bizonyul majd a rendszer gyógyításában, mint a távozó miniszter.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
szóljon hozzá!