2009. december 22., 09:542009. december 22., 09:54
Haragjuk legfőbb forrása az volt, hogy Markó Béláék az utódkommunista párt jelöltjét ajánlották az erdélyi magyar választók figyelmébe. Felháborodásuk olyan mértékű volt, hogy még a helyzetet értelmezni, árnyalni kívánó elemzőknek is jutott a kommunista bélyegből.
Érezhető, hogy az erdélyi magyar választók bizalma nem tért vissza attól, hogy a szövetség immár nem a kommunistának látott párttal, hanem annak legfőbb ellenfelével lép kormányra. Sőt! Meglehet, erősödik a bizalmatlanság. Ennek pedig az a forrása, hogy Markó Béláék túlságosan könnyen váltogatják a partnereiket.
A romániai belpolitikában a meghatározó pártok nem koalíciókészek egymással: a Nemzeti Liberális Párt semmiképpen nem vállal közös kormányzást a Demokrata Liberális Párttal, utóbbi pedig a Szociáldemokrata Párttal. Ez azt jelzi, hogy e pártok meghatározó politikusai úgy érzik, jövőképeik, érdekeik nem összeegyeztethetők.
Ezzel szemben az RMDSZ valamennyi román párt kedvence, valamennyi jól bevált partnerként tekint a szövetségre, a román pártok szinte meg sem várják a szövetséggel folytatandó politikai egyeztetéseket, máris a tarsolyukban érzik az RMDSZ-es képviselők, szenátorok szavazatait. Annak a szövetségnek a szavazatait, mely elvben azt az erdélyi magyarságot képviseli, amelynek a jövőképe, érdekei a legnagyobb mértékben különböznek a román pártok által megjelenített érdekektől, jövőképektől.
A közösség hoszszú távú megmaradását, gyarapodását biztosító székelyföldi területi autonómiát ugyanis egységesen utasítja el a román politikai osztály. A felemás helyzetre egyetlen magyarázat lehetséges: az RMDSZ olcsón adja a bőrét, és nem a közösség érdekeit, hanem vezetői érdekeit jeleníti meg. Erre utal a miniszteri tisztségre jelölt magyar politikusok listája is. Összeállításakor nem az volt a kérdés, hogy ki mihez ért, hanem hogy a vezetők csapatából kinek kell miniszteri címet juttatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok