2009. december 22., 09:542009. december 22., 09:54
Haragjuk legfőbb forrása az volt, hogy Markó Béláék az utódkommunista párt jelöltjét ajánlották az erdélyi magyar választók figyelmébe. Felháborodásuk olyan mértékű volt, hogy még a helyzetet értelmezni, árnyalni kívánó elemzőknek is jutott a kommunista bélyegből.
Érezhető, hogy az erdélyi magyar választók bizalma nem tért vissza attól, hogy a szövetség immár nem a kommunistának látott párttal, hanem annak legfőbb ellenfelével lép kormányra. Sőt! Meglehet, erősödik a bizalmatlanság. Ennek pedig az a forrása, hogy Markó Béláék túlságosan könnyen váltogatják a partnereiket.
A romániai belpolitikában a meghatározó pártok nem koalíciókészek egymással: a Nemzeti Liberális Párt semmiképpen nem vállal közös kormányzást a Demokrata Liberális Párttal, utóbbi pedig a Szociáldemokrata Párttal. Ez azt jelzi, hogy e pártok meghatározó politikusai úgy érzik, jövőképeik, érdekeik nem összeegyeztethetők.
Ezzel szemben az RMDSZ valamennyi román párt kedvence, valamennyi jól bevált partnerként tekint a szövetségre, a román pártok szinte meg sem várják a szövetséggel folytatandó politikai egyeztetéseket, máris a tarsolyukban érzik az RMDSZ-es képviselők, szenátorok szavazatait. Annak a szövetségnek a szavazatait, mely elvben azt az erdélyi magyarságot képviseli, amelynek a jövőképe, érdekei a legnagyobb mértékben különböznek a román pártok által megjelenített érdekektől, jövőképektől.
A közösség hoszszú távú megmaradását, gyarapodását biztosító székelyföldi területi autonómiát ugyanis egységesen utasítja el a román politikai osztály. A felemás helyzetre egyetlen magyarázat lehetséges: az RMDSZ olcsón adja a bőrét, és nem a közösség érdekeit, hanem vezetői érdekeit jeleníti meg. Erre utal a miniszteri tisztségre jelölt magyar politikusok listája is. Összeállításakor nem az volt a kérdés, hogy ki mihez ért, hanem hogy a vezetők csapatából kinek kell miniszteri címet juttatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok