2010. március 23., 10:182010. március 23., 10:18
A mondat meglepőnek tűnik egy olyan politikus szájából, aki a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem alkotmányjogi katedráját cserélte a képviselői, pártelnöki, majd miniszterelnöki székre. Ha a történelem során soha nem vitatták volna, csak alkalmazták volna a törvényeket, talán ma is a szemet-szemért, kezet-kézért szabály lenne érvényben.
Különösen meglepő most, amikor többé-kevésbé konszenzus alakult ki a politikai osztályban arról, hogy módosítani kell az alaptörvényt. A novemberi népszavazáson ugyanis elsöprő többség kérte, hogy kisebb létszámú, egykamarás törvényhozása legyen az országnak. Fel is teheti a kérdést az ember: hogyan képzeli el a miniszterelnök az alkotmány módosítását, ha szerinte nem szabad vitatkozni az alkotmányos előírásokról? Meg azt, hogy miért nem vágta Traian Băsescu fejéhez az idézett mondatot, amikor az államfő az alkotmányban meghatározott parlament átszabásának a javaslatával állt elő?
Azt aligha lehet elfogadni magyarázatként, hogy az alkotmány 152. cikkelye megszabja: az államformára, államnyelvre vonatkozó alkotmányos előírások megváltoztathatatlanok. Semmi nem tiltja ugyanis a 152-es cikkely törlését. Az előírás legfennebb azt jelzi: két alkalommal kell alkotmányt módosítani ahhoz, hogy a román hegemóniát biztosító cikkelyek is megváltozzanak. Az is lehet, hogy hárommal. Ma ugyanis még a 152. cikkely törlése is afféle hazaárulásnak számítana.
A magyarság most talán csak arra számíthat, hogy kiiktatják az alaptörvényből a módosítások népszavazásos megerősítésének a követelményét. Erre van is esély, hiszen valamennyi pártnak hideglelést okozott a 2003-as alkotmánymódosítás, amikor az egy nappal eltolt urnazárás után is alig gyűlt össze a megerősítéshez szükséges szavazat. A magyar elvárásokat ennek ellenére hangoztatni kell, hiszen nem fogja ezeket más képviselni a magyar politikusok helyett. Erre a szabad véleménynyilvánítást szavatoló 30. alkotmányos cikkely ad lehetőséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok