2011. június 14., 09:422011. június 14., 09:42
Aztán megnyugodtam, amikor láttam, hogy különösebb felhajtás nélkül megy minden tovább a maga útján. Micsoda megkönnyebbülés! S ahogy a népmesei fordulat mondja: máig is élnek, ha meg nem haltak, vagyis lopkodna szépen máig mindenki, aki csak teheti (értsd: lopnivaló közelébe helyezik), ha a néhai tömegsportból mára nem vált volna egyre exkluzívabb testedzési lehetőség. (Majdnem elitsportot írtam, de még időben beugrott, hogy az elit és a politikai felsőségek – legalábbis nálunk – nem nevezhetők szinonimának.) Röviden: egyre kevesebb, aki számára biztosított a szabad lopás és egyre több a megkárosított.
Épp emiatt kezdtem el újfent aggódni, ugyanis az elmúlt évben beindított „ki lop többet és jobban” versenysorozat veszélyeztetni látszik magát a mozgalmat. Kissé ellentmondásosnak tűnhet ez a kijelentés, de nem az. Gondoljunk csak az egyetlen huszárvágással lenyisszantott fizetésekre, megvont juttatásokra, az első nekifutásra ugyan elszalasztott, de másodjára mégiscsak sikeresen „befogott” nyugdíjakra… S hogy mindezek miatt jóformán még nem is juthattunk levegőhöz, amikor hirtelen a magasba rántották az áfát, emelték az üzemanyag árát és így – a világ legtermészetesebb módján – járulékosan minden egyebet is…
Hát szóval emiatt aggódtam. Hogy ezeknek a szegény lopkodóknak egyszer csak tárgytalanná válik a verejtékes munkája! Merthogy mi, akiktől bármit, bármikor elvehetnek, előbb-utóbb természetes úton elhagyjuk ezt a földi paradicsomot. Csakhogy, amint azt máskor is megtette, játékszenvedély fűtötte államelnökünk ismét ringbe szállt és megmentette a helyzetet: a tőle megszokott vidámsággal, szívderítően kacagva elmondta, hogy bár nem tartja helyesnek az áfaemelést, de ha nem is sokan, még néhányan azért kapnak fizetést, illetve csonkítva ugyan, de nyugdíjakat is utalnak ki és át szép számmal, továbbá lehet emelni a gáz árát, a villanyét – tehát üzenete azokhoz, akiket illet: nyugalom, fiúk, van még tartalék-lopnivaló! Rajta! Ti meg, szerencsétlenek, ne féljetek! Előbb-utóbb… Hát nem jó, hogy ilyen könnyen és gyorsan megint megkönnyebbülhettem?!
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
szóljon hozzá!