2011. június 14., 09:422011. június 14., 09:42
Aztán megnyugodtam, amikor láttam, hogy különösebb felhajtás nélkül megy minden tovább a maga útján. Micsoda megkönnyebbülés! S ahogy a népmesei fordulat mondja: máig is élnek, ha meg nem haltak, vagyis lopkodna szépen máig mindenki, aki csak teheti (értsd: lopnivaló közelébe helyezik), ha a néhai tömegsportból mára nem vált volna egyre exkluzívabb testedzési lehetőség. (Majdnem elitsportot írtam, de még időben beugrott, hogy az elit és a politikai felsőségek – legalábbis nálunk – nem nevezhetők szinonimának.) Röviden: egyre kevesebb, aki számára biztosított a szabad lopás és egyre több a megkárosított.
Épp emiatt kezdtem el újfent aggódni, ugyanis az elmúlt évben beindított „ki lop többet és jobban” versenysorozat veszélyeztetni látszik magát a mozgalmat. Kissé ellentmondásosnak tűnhet ez a kijelentés, de nem az. Gondoljunk csak az egyetlen huszárvágással lenyisszantott fizetésekre, megvont juttatásokra, az első nekifutásra ugyan elszalasztott, de másodjára mégiscsak sikeresen „befogott” nyugdíjakra… S hogy mindezek miatt jóformán még nem is juthattunk levegőhöz, amikor hirtelen a magasba rántották az áfát, emelték az üzemanyag árát és így – a világ legtermészetesebb módján – járulékosan minden egyebet is…
Hát szóval emiatt aggódtam. Hogy ezeknek a szegény lopkodóknak egyszer csak tárgytalanná válik a verejtékes munkája! Merthogy mi, akiktől bármit, bármikor elvehetnek, előbb-utóbb természetes úton elhagyjuk ezt a földi paradicsomot. Csakhogy, amint azt máskor is megtette, játékszenvedély fűtötte államelnökünk ismét ringbe szállt és megmentette a helyzetet: a tőle megszokott vidámsággal, szívderítően kacagva elmondta, hogy bár nem tartja helyesnek az áfaemelést, de ha nem is sokan, még néhányan azért kapnak fizetést, illetve csonkítva ugyan, de nyugdíjakat is utalnak ki és át szép számmal, továbbá lehet emelni a gáz árát, a villanyét – tehát üzenete azokhoz, akiket illet: nyugalom, fiúk, van még tartalék-lopnivaló! Rajta! Ti meg, szerencsétlenek, ne féljetek! Előbb-utóbb… Hát nem jó, hogy ilyen könnyen és gyorsan megint megkönnyebbülhettem?!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!