Egyre gyakrabban látok az éppen aktuális, legeslegújabb elektronikus kütyüjük billentyűit püfölő fiatalokat, gyerekeket. Óvatosan ki kell kerülni őket, hiszen ő nem lát téged, éppen „életbevágóan” fontos neki, hogy feljusson a bugyuta X játékban a következő szintre.
2013. május 30., 09:412013. május 30., 09:41
Talán sikerélményre vágyik, amit egyes-egyedül ő ér majd el a mindent tudó készülékkel a kezében. „Irigykedjetek, lúzerek, akik nem tudjátok élvezni a modern technológia áldásait! Miért veszítsem az időm társasjátékra, ahol gondolkozni kell, csak frusztrál, és összeveszünk a haverokkal?\" – gondolhatja.
Nos a magamfajta lúzer a közeledő gyereknap kapcsán is a lesajnált, apránként sajnos csak az egyre idősebbek által űzött társasjátékok híve. Jól beváltak vagy húsz éve, amikor mi voltunk gyerekek, tizenévesek. (Nyilván, amikor kedvezőtlen volt az időjárás – ha jó volt az idő, akkor senki se játszott bent!) Ellentétben a számítógépen vagy mobiltelefonon egyedül játszottakkal, a társasjátékok – ahogy a nevük is mondja – emberi kapcsolatokat hoznak létre. Az életre tanítanak.
Mi egykor számos társasjátékkal próbálkoztunk a többi homo ludens (= játszó-nevető ember) osztálytárs, barát, családtag, ismerős társaságában. Csak felsorolásuk is megtöltené ezt a szűkös helyet, de ötletszerűen jöjjön néhány. Első helyen van minden idők legsokoldalúbb, legmélyebb életbölcsességű stratégiai harca, a sakk. Padlást megtöltő mennyiségű régebbi és mostani sakkélmény mellett emlékezetesek maradnak a Scrabble 15×15-ös pályáján folytatott szócsaták, amelyek a szókincs bővítésének kifogyhatatlan lehetőségeit tartogatták magukban. A változatos kártyajátékok garmadája mellett szólnom kell az ostáblán koccanó duplahatos-dobások elbűvölő voltáról. Apropó dobókocka, az Ember, ne mérgelődj! sem hagyható ki.
Hogy mérgelődtünk-e, ha nem úgy jött ki a lépés/kő/lapjárás/kockadobás? Igen, de csak rövid időre. Különösen a rizikó (Risk) esetében, amikor miközben szinte az összes játékos kétségbesetten küzd a világért, egyszer csak a félreeső Ausztráliában addig békésen megbúvó társ bevált jó pár kártyát, és mindenkit meghódít a seregével?... A rizikót bizony vállalni kell, barátság ide vagy oda.
Ám egy játékot végképp kihagyok. Elsőre ügyetlenség miatt a bábum többször „pihent\" a börtön feliratú mezőn... Soha többé Monopoly!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!