Egyre gyakrabban látok az éppen aktuális, legeslegújabb elektronikus kütyüjük billentyűit püfölő fiatalokat, gyerekeket. Óvatosan ki kell kerülni őket, hiszen ő nem lát téged, éppen „életbevágóan” fontos neki, hogy feljusson a bugyuta X játékban a következő szintre.
2013. május 30., 09:412013. május 30., 09:41
Talán sikerélményre vágyik, amit egyes-egyedül ő ér majd el a mindent tudó készülékkel a kezében. „Irigykedjetek, lúzerek, akik nem tudjátok élvezni a modern technológia áldásait! Miért veszítsem az időm társasjátékra, ahol gondolkozni kell, csak frusztrál, és összeveszünk a haverokkal?\" – gondolhatja.
Nos a magamfajta lúzer a közeledő gyereknap kapcsán is a lesajnált, apránként sajnos csak az egyre idősebbek által űzött társasjátékok híve. Jól beváltak vagy húsz éve, amikor mi voltunk gyerekek, tizenévesek. (Nyilván, amikor kedvezőtlen volt az időjárás – ha jó volt az idő, akkor senki se játszott bent!) Ellentétben a számítógépen vagy mobiltelefonon egyedül játszottakkal, a társasjátékok – ahogy a nevük is mondja – emberi kapcsolatokat hoznak létre. Az életre tanítanak.
Mi egykor számos társasjátékkal próbálkoztunk a többi homo ludens (= játszó-nevető ember) osztálytárs, barát, családtag, ismerős társaságában. Csak felsorolásuk is megtöltené ezt a szűkös helyet, de ötletszerűen jöjjön néhány. Első helyen van minden idők legsokoldalúbb, legmélyebb életbölcsességű stratégiai harca, a sakk. Padlást megtöltő mennyiségű régebbi és mostani sakkélmény mellett emlékezetesek maradnak a Scrabble 15×15-ös pályáján folytatott szócsaták, amelyek a szókincs bővítésének kifogyhatatlan lehetőségeit tartogatták magukban. A változatos kártyajátékok garmadája mellett szólnom kell az ostáblán koccanó duplahatos-dobások elbűvölő voltáról. Apropó dobókocka, az Ember, ne mérgelődj! sem hagyható ki.
Hogy mérgelődtünk-e, ha nem úgy jött ki a lépés/kő/lapjárás/kockadobás? Igen, de csak rövid időre. Különösen a rizikó (Risk) esetében, amikor miközben szinte az összes játékos kétségbesetten küzd a világért, egyszer csak a félreeső Ausztráliában addig békésen megbúvó társ bevált jó pár kártyát, és mindenkit meghódít a seregével?... A rizikót bizony vállalni kell, barátság ide vagy oda.
Ám egy játékot végképp kihagyok. Elsőre ügyetlenség miatt a bábum többször „pihent\" a börtön feliratú mezőn... Soha többé Monopoly!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!