2012. december 12., 09:262012. december 12., 09:26
A legfrissebbek közül való azonban az a kommentár, ami nekem a legjobban tetszett az egész hajcihővel kapcsolatban, mert az egész történetet olyan széles perspektívából mutatja be, egyben pedig lehozza a földre, mint az elborult agyú ezómaszlagok és a szégyenlősen magyarázkodó tudósok egyike sem.
Belegondoltak már valaha abba, hogy a maják nemcsak a múlt ködébe vesző, misztikus civilizáció vagy a mai vészjövendőmondók által nyerészkedésből kitalált, soha nem létezett népség, hanem nagyon is valóságos népcsoport?
És abba, hogy ennek a népcsoportnak ma élő leszármazottai vannak? És abba, hogy vajon ők mit szólhatnak ahhoz, hogy évezredekre visszavezethető hagyományaikat pusztán üzleti célból (ne legyenek illúzióink, a félelemkeltésnek mindig üzleti céljai vannak) használja fel egy olyan társadalom, amely minden szempontból – földrajzilag és kulturálisan is – a lehető legtávolabb áll tőlük?
Bevallom, bennem fel sem ötlöttek ezek az egyébként igencsak logikus gondolatok – egészen addig, amíg nem olvastam egy hírportálon, hogy a Guatemalában ma is élő maja népcsoport vezetői a legkomolyabban kikérik maguknak, hogy kormányuk kilencvenezer látogatóra számító világvége-rendezvényt szervez, és több utazási iroda ajánl apokalipszisvakációkat Guatemalába decemberre. Azon túlmenően, hogy leszögezik: a maja hagyományban szó sincs 2012-es világvégéről, a maja leszármazottakat tömörítő szövetség közleménye így fogalmaz: „Tiltakozunk a csalás, a hazugság és a tények elferdítése ellen. Az állítólagos apokalipszis alkalmából történő ünneplés tiszteletlenség a nép kultúrájával szemben.”
Mit mondhatnék? Ennél pertinensebb, jogosabb és tiszteletreméltóbb állásfoglalást még nem láttam ezzel a végőrülettel kapcsolatban. A magam részéről azt javaslom mind az ezónyerészkedőknek, mind a hülyeségáradatot megállítani nem tudó csillagászoknak, hivatkozzanak csak erre: törődjön mindenki a maga dolgával, és ne rondítson bele a másik hitébe, büszkeségébe.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.