Elfelejtettük már a szilveszteri mulatságokat, de nyakunkon a farsang, és nem árt feleleveníteni az év végi megabuli alkalmából világgá kürtölt jó tanácsokat.
2014. január 19., 19:462014. január 19., 19:46
Az előző törvényhozási ciklusban még képviselőként graszszáló fővárosi főszemetesnek pattant ki az az ötlete, miszerint jobb volna a világ állítólag legnagyobb alapterületű épületét nem országgyűlési célokra használni, mert az csak viszi a pénzt. Helyébe nem tesz semmit, hanem legyen szórakozóközpont, úgy mint kaszinók és bárok láncolata, de némi alvási lehetőséget kínáló szálloda is beleférne, ami valószínűleg egy kis örömszerzéstől sem utasítaná vissza az oda betévedőt.
Ezt ugyan nem mondta ilyen nyíltan a volt képviselő, de nagyjából mindenki tudja, mitől döglik a légy. Már készített is egy aránylag részletes tervet a berendezendő örömtanyákról, de végül mégis hamvába holt az egész javaslat. Szilveszter előtt aztán valakiknek eszébe jutott ez a nem is olyan rossz ötlet, és egy hatalmas buli erejéig birtokba vették a parlament előcsarnokát. Persze nem a nép egyszerű fiai búcsúztatták ott az elaggott óévet, hanem vérbeli valakik. Úgy hirdették, hogy követségi emberek, europarlamenti képviselők, illetve olyanok, akiknek futja a beugróra. Jó mulatást, mondtam magamban a hír hallatán, csakhogy megjelent két divatguru, egy férfi és egy nő, és elmondták, hogyan is kell megjelenniük a vendégeknek.
Na ezen mulattam aztán én is, hisz a tanácsadásból, ha nem is név szerint, de kiderült, kik fognak ott páváskodni. Olyanok, akiknek fogalmuk sincs, mi a különbség a szmoking és a frakk, hölgyek esetében pedig az estélyi és a kisestélyi között, akiknek el kell mondani – a legjobban ez tetszett – hogy férfiaknak a fehér zokni és papucscipő viselete, valamint a karóra mutogatása kizárt, a nők pedig tartózkodjanak a dekoltázsból kibuggyanó előnyeik, illetve a minikből a hátrányok villantásától.
Nem figyeltem a nagy eseménnyel kapcsolatos minden híradást, úgyhogy elszalasztottam, amikor netán előjátszották, hogyan kell „bevonulni\": férfiaknak nem farzsebbe dugott kézzel, nem csípőt himbálva, a nőknek nem napszemüvegben, és akkor még az evésről nem is szóltunk.
A kés-villa használata nagy tudomány, a csámcsogás visszatartása szintén, de sem erről, sem arról nem hallottam, milyenre sikerült a rongyrázás. Lehet, hogy a farsangi murik előtt nem kell megismételni a tanácsadást, én viszont felhagyhatnék a kákán is csomót kereséssel.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!