2012. június 20., 11:002012. június 20., 11:00
Mert például Zsófi életében nagy megpróbáltatásnak számít, hogy harminc kilométeres körzetben nem lelhető fel az üzletek polcain a kedvenc pónija, pedig anyaaa, tééényleg az a legvagányabb, a felhők között száguldozik, és a szivárvány a szépségjele, de hát te ezt nem érted.
Jó, elismerem, egy csomó minden meghaladja a képességeimet, például ezt a póniőrületet csak a játékstílusuk tudja überelni: összekerül három gyerek, jól összeszokottak, évek óta együtt játszanak, és mégis minden egyes alkalommal azzal kezdik, hogy órákon keresztül vitatják a szabályokat, hogy ki mi lesz játékból, kinek hol lesz a háza, melyek a viszonyok, ki az erősebb, és amikor végre letisztázzák, játszanak tíz percet, megunják, újabb forgatókönyvet találnak ki, és kezdődik elölről a szerepek leosztása, az alkudozás és a vita. Mindegy, fontos, hogy ők közben jól szórakoznak. Én pedig elvagyok ezzel a tábortémával.
Lehet, hogy túllihegem. Három nap és két éjszaka tényleg nem nagy kunszt. Guggolva is kibírjuk. Zsófit szemmel láthatóan nem foglalkoztatja különösebben a téma, a legnagyobb gondja, hogy mi legyen az egyetlen megengedett játék, amit magával vihet hálótárs gyanánt. Én pedig még azon törpölök, hogy mibe csomagoljak, pedig még 24 óra sincs az indulásig. A hátizsák kizárt, hiszen abba kotorászva soha az életben nem találja meg, amire szüksége van. A bőrönd lenne az ideális, de három napra és két éjszakára a legkisebb is óriásinak tűnik.
A gyerekbőrönd jó választás lenne, biztosan áll négy keréken, színes-mintás, ütés-, lopás-, tűzálló, és egy havi minimálbér az ára. Azonkívül kell még gyerekhálózsák, kullancsriasztó, kullancsellenes-karkötő is, mert Zsófi szerint az a menő, cipősdoboz a tanösvényen talált kincseknek, nagyító, messzelátó, gumicsizma, esőkabát, napvédő krém, gyógyszerek hasmenésre, lázra, köhögésre, kiskendő, kishátizsák, kiskulacs és a kis többi, ami most nem jut eszembe. Végül lehet, nem is pakolok semmit, a tapasztalt anyukák azt mondják, az első táborból általában érintetlenül hozták haza a csomagot.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.