JEGYZET – Azt mondja a népi bölcsesség, hogy nem eszik olyan forrón a kását! De épp azért született meg valaha ez a bölcsesség, mert mindig akadtak olyanok, akik nem tudtak maguknak parancsolni.
2017. január 31., 21:592017. január 31., 21:59
Olyanok, akik azt hitték, mindenre képesek, mindenkinél mindent jobban tudnak, s történjék bármi, nekik mindent szabad. Ha netán ezt a forró kásába folyton belenyalást ellenszélben gyakorolják, akkor még meg is lehetne becsülni őket karakán bátorságukért. De a nagy mellényű, kakaskodó magamutogatók a legtöbbször gyáva puhányok, csak szóban létező gerincük pedig hatalomból összetákolt pótlék. Ami azonnal összecsuklik, ahogy a hatalom elillan, és eltűnik hirtelen a nagy semmibe.
Ha valaki figyelte, éppen ezt a folyamatot észlelhette a választások óta eltelt időben: a szocdemek, félrelökve az elemista számtanleckéket, a nem egész negyven százalék szavazókedvű negyvenvalahány százalékát nemes egyszerűséggel azonosították az egész országgal, és sürgősen megkezdték csörtéjüket. Nem részletezem az arrogáns, lekezelő, útszéli stílusban egy-egy szóval bárkit és bármit elintéző pártelnök fel és alá járkálását, mert menet közben volt már erről szó, inkább arra figyelnék, hirtelen milyen szűk lett az a nemrég még olyan nagy mellény. És a merészségmutatvány kelléke, a forrón gőzölgő kása is egyszerre megdermedt, úgy hogy nyugodtan lehetne minden veszély nélkül fogyasztani, de most már elment tőle a kedve. Étvágyát, gondolom, a tengeren túl veszítette el, amikor a frissen felkent ottani elnök elfogadta ugyan, hogy járuljon az asztala elé, de még csak fel sem emelkedett, hogy esetleg parolázzanak, és váltsanak egy-két szót.
A jelenetet lencsevégre kapó éber fotográfus pedig azonnal feltette a világhálóra a művét, s ha a világ többi részén nem is sejtette senki a kackiás bajusz mögött megbújó alakról, hogy ő a saját hazájában főkakasnak tartja magát a börtönérett politikusok szemétdombján, de az itthoniak jót nevettek az eseten. Már említeni sem akarja a féllegális kiutazást, legutóbb is csak annyit mondott, hogy semmit nem tud a költségvetés összeállításáról, mert akkor épp egy kicsit nem volt itthon. És szó sincs többé a kormányprogram egyes-egyedül ismert zegzugairól, áthárít mindent az embereire. Amikor pedig a nagy fehérítő akciónak előbb az elnök állt az útjába, majd az utcára egyre nagyobb és nagyobb számban kiözönlő tömeg, a szűnni nem akaró tüntetések ráébresztették: mellénye szűk lett, a kása meg kihűlt! De vajon ki ronthatta el az ő briliáns számításait?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!