2012. január 31., 09:222012. január 31., 09:22
Akkor a kormányoldal pártjai az unalmas, félházas üléseken várhatóan vita nélkül, futószalagon fogadják majd el az olyan jogszabályokat, amelyekhez nem szükséges minősített többség. Az ugyanis jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy a balliberális ellenzék célt ér, és a parlamentből való kivonulása nyomán a kormány mégiscsak előre hozott választásokat ír ki.
Ha valóban az ellenzék nélküli ülésekről szóló forgatókönyv valósul meg, az azért mégiscsak szomorú lesz. Hiszen a parlamentben az a természetes állapot, ha érdemi vita zajlik a kormányoldal és az ellenzék között a társadalmi, gazdasági és politikai ügyekről, ha érvek és tények ütköztetése révén próbálják az ország ügyeit előremozdítani. Ebből a szempontból az ellenzék távol maradása nem jelent nagy veszteséget, hiszen az érdemi, értelmes vitákból eddig is nagy hiány volt, az ellenzéki bírálatok a kormányoldal ballépései és visszaélései kapcsán nagyjából a „Mongyon le!” színvonalon maradtak. És nem lóg ki a sorból a mostani akció sem, hiszen a sztrájk egyetlen célja az, hogy a kabinet átadja a hatalmat – az előre hozott választások ugyanis a jelenlegi állás szerint ellenzéki győzelmet hoznának.
Ugyanakkor a sztrájkolósdi akár vissza is üthet, hisz azt sugallhatja, hogy az ellenzék – hiába áll mögötte a választópolgárok több mint fele – tehetetlen, képtelen betölteni feladatát, hogy hiteles programmal fellépve, valódi alternatívát biztosítson a kormányoldallal szemben. Ehelyett megfutamodik a küzdelem elől, áldozatként állítja be magát, és a parlamenti politizálás helyett az utcán, az emberek spontán elégedetlenségét meglovagolva próbálja megszerezni a hatalmat.
Az USL láthatóan attól tart, hogy a várható, kismértékű gazdasági növekedés nyomán beinduló osztogatás – például a bérek és a nyugdíjak emelése – megfordíthatja a trendet, és megnöveli a kormányoldal támogatottságát, ezért akarja gyorsan kikényszeríteni a választásokat. Azért egy magát a népszerűtlen kormány hiteles alternatívájaként láttatni kívánó szövetségtől ez meglehetősen kevés ahhoz, hogy tényleg bízni lehessen benne.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.