2012. január 31., 09:222012. január 31., 09:22
Akkor a kormányoldal pártjai az unalmas, félházas üléseken várhatóan vita nélkül, futószalagon fogadják majd el az olyan jogszabályokat, amelyekhez nem szükséges minősített többség. Az ugyanis jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy a balliberális ellenzék célt ér, és a parlamentből való kivonulása nyomán a kormány mégiscsak előre hozott választásokat ír ki.
Ha valóban az ellenzék nélküli ülésekről szóló forgatókönyv valósul meg, az azért mégiscsak szomorú lesz. Hiszen a parlamentben az a természetes állapot, ha érdemi vita zajlik a kormányoldal és az ellenzék között a társadalmi, gazdasági és politikai ügyekről, ha érvek és tények ütköztetése révén próbálják az ország ügyeit előremozdítani. Ebből a szempontból az ellenzék távol maradása nem jelent nagy veszteséget, hiszen az érdemi, értelmes vitákból eddig is nagy hiány volt, az ellenzéki bírálatok a kormányoldal ballépései és visszaélései kapcsán nagyjából a „Mongyon le!” színvonalon maradtak. És nem lóg ki a sorból a mostani akció sem, hiszen a sztrájk egyetlen célja az, hogy a kabinet átadja a hatalmat – az előre hozott választások ugyanis a jelenlegi állás szerint ellenzéki győzelmet hoznának.
Ugyanakkor a sztrájkolósdi akár vissza is üthet, hisz azt sugallhatja, hogy az ellenzék – hiába áll mögötte a választópolgárok több mint fele – tehetetlen, képtelen betölteni feladatát, hogy hiteles programmal fellépve, valódi alternatívát biztosítson a kormányoldallal szemben. Ehelyett megfutamodik a küzdelem elől, áldozatként állítja be magát, és a parlamenti politizálás helyett az utcán, az emberek spontán elégedetlenségét meglovagolva próbálja megszerezni a hatalmat.
Az USL láthatóan attól tart, hogy a várható, kismértékű gazdasági növekedés nyomán beinduló osztogatás – például a bérek és a nyugdíjak emelése – megfordíthatja a trendet, és megnöveli a kormányoldal támogatottságát, ezért akarja gyorsan kikényszeríteni a választásokat. Azért egy magát a népszerűtlen kormány hiteles alternatívájaként láttatni kívánó szövetségtől ez meglehetősen kevés ahhoz, hogy tényleg bízni lehessen benne.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.