Bálint Eszter
2019. március 18., 07:372019. március 18., 09:40
2019. március 18., 07:372019. március 18., 09:40
Minden valószínűség szerint csak a 15-ös szám „misztikáját” (március 15-én 15 órakor 15 perces munkabeszüntetés) tartotta szem előtt az a suceavai vállalkozó, aki meghirdette a „Románia autópályákat akar” akciót, és fogalma sem volt az időpont szimbólumértékéről – mégis ő lett a sztrádaforradalmár, aki sztrádaszabadságharcot vív. És – mint egy interjúban be is vallotta – nem is igen számított arra, hogy rövid idő alatt ilyen széles tömegeket meg tud mozgatni.
Az egész jól irányzott médiahekknek indult, egy drága – ha Liviu Dragnea szociáldemokrata (PSD) elnöknek hinni lehet, akkor 100 000 lejes – reklámnak önmaga és vállalkozása számára. Csakhogy a romániai lakosság „éhesebb” az autópályákra, mint a szintén állam működtette gyorsétkezdék által kínált kajára, így nagyon sokan „ráharaptak”, és kimondható, hogy egy adott ponton túl már a kezdeményezőtől függetlenül nőtt a sztráda-szabadságharcosok tábora.
És mint egy igazi forradalomban lenni szokott, nem maradt el a kormány ellenreakciója sem. Szerencsére ezúttal nem véres megtorlásra kell gondolni, mindössze egy ugyanolyan, jól irányzott médiahekkre. A #ȘîEu megmozdulás nélkül ugyanis nem nagy valószínűségét látjuk annak, hogy éppen március 15-én, néhány órával az akció előtt avatja fel a közlekedésügyi miniszter a moldvai autópálya első építőtelepét. Ami – valljuk be gyorsan – nem is annyira autópálya, hiszen csupán Bákó körgyűrűjéről van szó.
Ennél kicsit keményebbre sikeredett ugyan Liviu Dragnea kirohanása, de attól, hogy „lecirkuszozta” a megmozdulást, még nem folyt vér.
A történteket látva tehát akár ki is jelenthetnénk, hogy győzött a forradalom, hiszen a szociálliberális kormány az első kapavágás megtételére kényszerült, miközben eddig nemigen sikerült tartania a sztrádaépítések terén – és nem csak – tett ígéreteit. Viszont pont ezért nézzük maximális szkepticizmussal a mostani építőtelep-avatót – hiszen ha annyi kilométer autópálya szelné át Romániát, mint ahányszor nagy bejelentések történtek, tán a pénteki megmozdulásra sem kellet volna, hogy sor kerüljön.
De ha nem is nevezhető győzelemnek, egy csatát mindenképp sikerült megnyerni azzal, hogy az ország összes régiójában egy emberként állt ki a lakosság az autópálya-építésekért. És bár nem hittük, hogy ez kérdés, kiderült, hogy tényleg szükség volt erre. Nem más, mint a közúti infrastruktúra fejlesztésével és kezelésével megbízott társaság (CNAIR) szóvivője, Alin Șerbănescu nyilatkozta ugyanis azt pénteken, hogy a romániai társadalom igazából csak 2011–2012 óta akar autópályákat, addig nem igazán hiányoztak neki, vagy legalábbis nem tudta, hogy akarja őket, vagy nem. A pontosság kedvéért így fogalmazott: „Először is akarnunk kell az autópályákat. Tizenöt évvel ezelőtt a romániai társadalomban vita zajlott arról, hogy szükségünk van-e autópályákra vagy sem. Emlékezhetünk, hogy volt olyan miniszter, aki azt mondta: mindent megtesz, hogy kiverje az emberek fejéből az autópályákat. Ez valamikor 2006-ban történt. Egy másik közlekedési miniszter azt mondta: elég főút van, nem kellenek autópályák. Csak valamikor 2011–2012 környékén jöttünk rá, hogy autópályák kellenek.” A hitetlenkedő riporter kérdésére, miszerint ezzel arra céloz, addig az ország nem is akart autópályákat, azt válaszolta: „Nem tudom, hogy akarta, vagy sem. Gyakorlatilag nem tudta, hogy akar-e egy bizonyos fajtájú gyorsforgalmi utat”.
Nos, akkor most a lakosság megmutatta, hogy mit akar. A kérdés így már csak az, hogy a kormány és a CNAIR mit akar. Mert eddig nem sokszor sikerült meggyőzniük arról, hogy tényleg akarnának autópályákat építeni.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
szóljon hozzá!